'Nem bírok aludni, félek, reszketek, teljesen kikészültem...' - Mit tesz a felelőtlen vádaskodás?

Kedves Ágnes!
Olyan eset történt velem, amit meg kell osztanom valakivel, aki kívülről rá tud tekinteni. Van egy ismerős család, amelyhez több évtizedes barátság fűz. Nem jártunk naponta össze, de ha bárkinek szüksége volt segítségre, számíthatott a másikra.
A napokban is bementem hozzájuk. Alig hogy leültem, a férj – akivel szinte együtt nőttünk fel – nekem esett. Kijelentette, hogy az a sapka, ami a fejemen van, az bizony az övé, s én elloptam onnan.
És lehordott mindenféle tolvajnak, szóhoz sem engedett jutni. Én teljesen lefagytam. A felesége próbált védeni, de ő csak erősködött. Majd sorolni kezdte, hogy mennyi minden tűnt még el, és most végre megvan, ki lopta el. Levettem a sapkám és azt mondtam neki: „Tudod, mit, ha elloptam, itt van” – és eljöttem.
Egy éve meghalt egy rokonom, nem volt fekete ruhám. Akkor vettem a sapkát, sálat, kabátot egy turkálóban. A női sapkát mindeddig hordtam, ő is többször látta, soha nem szólt. De minek is neki egy női sapka? 64 éves vagyok, soha senki nem vádolt még meg lopással. Ez azért fáj annyira, mert tartok attól, hogy bárhol bármikor rám kiabálja a vádját. Annyira megviselt a dolog, hogy nem bírok aludni, félek, reszketek, teljesen kikészültem. Mit tegyek, hogy éljek ilyen rágalommal?
Üdvözlettel:
„Ártatlanul megvádolva”

Kedves Asszonyom!
Annak alapján, amit leírt, arra kell gondolnom, hogy részeg lehetett a kedves „barátja”. Vagy pedig, ami még valószínű, valami idegi-szellemi károsodással beteg. Nem írta, hány éves az illető, de úgy vélem, demenciában, vagyis időskori elbutulásban vagy agyérelmeszesedésben szenved. Ugyanis annak igen jellemző tünete, hogy lopással vádolnak meg valakit. S általában ilyen teljesen értelmetlen tárgy ellopásával, mint például egy női sapka. (Hallottam valakiről, aki például a konyharuhái ellopásával gyanúsította meg a saját lányát.) Lehet, hogy azóta már el is felejtette az egészet.
Más magyarázat nemigen lehet erre a fura esetre. Szerintem nem kell félnie attól, hogy ez az ember szétkürtöli majd az ön „lopását”. Még ha így is lenne, ki hinne neki? Az meg különösen kár lenne, ha emiatt kikészítené magát. Ha nem tud aludni, kérjen a háziorvosától valami nyugtatót vagy altatót. (Neki nem kell elmondania az okot.) Tudom, hogy ezt könnyű ilyen távolról mondani, de egy ilyen hülyeség miatt nehogy már tönkretegye magát. Írja le ezt a családot és ne rágódjon tovább a történeten.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes