Guba Zoltán: Nászláz

Asszonykája erőtlenül kísérletezett, hogy a gyerekeket is meg kéne kérdezni, mégiscsak az ő esküvőjük lesz. Ám a férfi erőt mutatott, kemény volt, mint a vídia, én fizetem, majd én tudom, ki jöhet. Elsőként 310 nevet írt össze, majd huzigálni kezdte, maradtak 240-en. Ez így nem lesz jó, gondolta a férfi, s találomra újabbakat húzott ki. Még mindig 150 fölött járt, mikor eszébe ötlött, ha sátrakat állít fel a kertben, akkor se férnek el. Ne hagyj mindent rám, ez a te dolgod, mondta a férfi a lányának, s durcás arcot vágott, mint az ultis, kinek elfogták a piros ultimóját. Ám nem akart kimaradni a fősodorból, mégiscsak ő az apa.

Beszélt a polgármesterrel, kivel régen egy csapatban focizott, adja össze a fiatalokat, érezze a falu, ő itt mégiscsak valaki. Majd beszélt a pappal is, hogy csak röviden, atyám, nehogy már valakinek megártson a boldogító igen. Rosszulesett a mondat az atyának, ha belelendült, tudott beszélni nagyon is, de tudta, haladni kell a korral, biccentett, úgy lesz. A férfi lefoglalta a művelődési házat, a helyi zenekart. Rendelt fotóriportert, videóst. S tényleg, a nagy napra minden sínen volt, a lány, ki az utolsó hetet megszakítás nélkül szaunában töltötte, belefért a menyasszonyi ruhába. A fiú, ki absztinens volt, elveit félretéve, mindenkivel koccintgatott, s úgy járt, mint kiben nincs izom, csont, mint Komár Laci a sétáló fekete lakkcipő számban. Még az sem lett zavaró, hogy a polgármester a választói kegyet keresve, nagy ívű beszédet rittyentett, miből keveset lehetett érteni: idejöttetek, mint izé, hogy az életetek egybeizélődjön, hát mondjátok, hogy igen, azt annyi! S a fiatalok boldogan mondták, hogy igen. Az atya tartotta magát az ígéretéhez, talán ha 40 percet beszélt.

A gyűrűváltás után, a csókoljátok meg egymást résznél történt a malőr: a menyasszonyi csokorról egy darázs, melyik azt hihette, a felszólítás rá vonatkozik, szájon csókolta a fiút. Pillanatok alatt bucira dagadt. Szerencsére orvos is akadt a násznépben, ki szólt, a darázscsípés nem játék, attól meg is lehet fulladni. Mentőt hívott, a fiút és ifjú aráját, ki a rosszban is vele tartott, kórházba vitték.

A násznép? Szerencsére kemény fából faragták őket, ettek, ittak, táncoltak, a férfi hátát veregették, hogy még ilyen esküvőt, hogy se menyasszony, se vőlegény, hát erről, hidd el, még évekig beszélünk.