'Az anya-gyerek kapcsolatot bűn akadályozni. Önök se tegyék'

Kedves Ágnes!
Szomorú ügyben írok önnek. Szétesett a családunk, ráadásul a lányom hibájából. Rita a kisebbik gyermekünk.
Sokáig csak örömünk leltük benne. Az iskolában végig kitűnő tanuló, okos, kedves kislányból középiskolai tanár lett. Továbbra is példa lehetett bárki számára, annyira komolyan vette a munkáját és olyan harmonikus családi életet élt. A bátyja legjobb barátja lett a férje, akit máig úgy szeretünk, mintha a másik fiunk lenne. Két csodálatos kislányuk született.
Tavaly novemberben beütött a mennykő. Kiderült, hogy a mi nagyszerű lányunknak egy éve viszonya van egy elvált férfival. A vejünk összeomlott, szívpanasszal kórházba is került. Óriási cirkuszok után Rita elköltözött hazulról. Mi kitagadtuk a lányunkat és teljes szívvel a vejünk pártjára álltunk. Sokat segítünk neki a gyerekek gondozásában, felügyeletében. A vejem nem engedi a gyerekeket az anyjukhoz és mi sem támogatjuk a kapcsolatot.
Hónapokig szóba se álltunk a lányunkkal.
De közben ő is kikészült, sírva könyörög, hogy bocsássunk meg neki, nagyon szerelmes, nem tud a kedvese nélkül élni. De a gyerekei láthatásáról sem akar lemondani. Kicsit megsajnáltuk, de ezt a levest ő főzte magának. Tegnap azt kiabálta a telefonba, hogy kegyetlenek vagyunk, soha nem szerettük őt…
Azért ez szíven ütött, azóta gondolkodom rajta. Igazságosnak érzem a döntésünket, amiért az elhagyott család mellé álltunk. Ugyanakkor hiányzik a lányunk, akit három hónapja nem láttunk – a mi akaratunkból.
Üdvözlettel: Margit

Kedves Margit!
Valóban nem szép a lányától, hogy elhagyta a családját. Viszont abból sem sülhet ki semmi jó, hogy önök megszakították vele a kapcsolatot.
A szülőnek a gyermeke akkor is az marad, ha helytelenül cselekszik. Ebből nem lehet kiiratkozni. Ne bíróként ítélkezzenek a lányuk döntése felett. Amúgy is senki sem láthat bele pontosan mások házasságába, nem tudhatják az előzményeket. És van olyan, hogy valaki új társat választ, meg olyan is, hogy a szerelemtől se lát, se hall. Azt javasolnám, inkább a híd szerepére vállalkozzanak Rita és a családja között.
Szeressék továbbra is a vejüket, de az anya-gyerek kapcsolatot bűn akadályozni. Önök se tegyék. Elsősorban az unokák érdekében. Nem kell választaniuk: próbálják megérteni és szeretni azt a családtagot is, aki a megítélésük szerint vétkezett.
Úgyhogy jó lenne, ha mindenki lehiggadna, áttekintenék a mostani élethelyzetet, és kialakítanák az új szabályokat. Minél kevesebb vérveszteséggel…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes