Legyél a mi nagyink!

– Hat éve már, hogy egyedül nevelem a fiamat, sajnos így alakult az életünk, az apjával elváltunk. A szüleim nem élnek, anyai oldalról nincs rokonunk, senkink, akire számíthatnánk. Az apai nagyszülők jóval túl vannak a hetvenen. Ha muszáj, gyerekfelügyeletre még csak kaphatók, de közös programokra nem vállalkoznak – meséli Csilla, aki egy dunántúli városban él tízéves fiával.

Barni most reggelenként az iskolai ügyeletre és táborról táborra jár, míg eltelik valahogy a nyár. – Nekem csodás gyerekkorom volt, szuper nagyszülőkkel. Boldog heteket töltöttem náluk nyaranta, nagy szívfájdalmam, hogy az én okos, vidám, talpraesett, de ugyanakkor rendkívül érzékeny lelkű gyermekemnek ezt nem adhatom meg. Ezért regisztráltam a „Legyél a mi nagyink!” oldalra. Olyan házaspárt, egyedülálló hölgyet, nagymamát keresünk, akinek nincs családja, de szereti a gyerekeket. Akivel jókat lehet beszélgetni, közös programokat szervezni, a bölcsességét, tanácsait adná, szívesen lenne részese az életünknek. – Csilla története jól példázza: az egyszülős családok hatalmas nehézsége, hogy mivel nem öleli őket körül szerető, nagy család, beszűkülnek a lehetőségeik és magukra maradnak a problémáikkal – fejtegeti Nagy Anna, az Egyedülálló Szülők Klubjának alapítója. – Hasonló gondokkal küzd a társadalom egy másik része is: az idősek, a nyugdíjasok. Felesleges ecsetelni, milyen nehezen élik meg, hogy egyedül maradnak, mert a gyerekeik esetleg tőlük távol, sokszor külföldön élnek. A feleslegesség érzése az egészségi állapotukra is kihat: nincs miért felkelni reggel, kimenni az utcára. Sokan elmagányosodnak, depresszióba esnek.

Mégsem járja, hogy van két népes csoport, akik nagyon szeretnék, hogy társai lehessenek valakinek, és mégsem tartoznak senkihez. Ezért indult el a „Legyél a mi nagyink!” program az év elején. – Majdnem úgy működik, mint egy társkereső, az egyszulo.hu honlapon lehet jelentkezni. Rengeteg levelet, e-mailt kapunk, valamennyiből kirajzolódik egy sors, egy élet. Többnyire kiderül: nem is az a legnagyobb baj, hogy az írójának nincs gyereke vagy unokája, hanem hogy távol élnek egymástól. Vagyis lehet, hogy valaki papíron nagymama, de a valóságban nem tudja megélni, gyakorolni a nagyiságot – folytatja Nagy Anna. – És nem kevesen vágynak rá, hogy meghallgathassák egy idősebb ember véleményét, kérdezhessenek tőle. Jó érzés látni, hogy sokaknak nemcsak arra van igényük, hogy őket segítsék, hanem arra is, hogy ők segíthessenek másokon. Egy idő után aztán a kétszülős családok is ránk találtak: „Nekünk is nagyon hiányzik egy nagyi, mi miért nem jelentkezhetünk?” – kérdezték.

Akkor kimondtuk, hogy nem zárunk ki senkit. Bár az egyszülős családoknak indult, de mindenkihez szól a programunk. Hogy minden simogató kezet megfoghasson egy másik, sokkal kisebb kéz és azt mondhassa: legyél a mi nagyink!

Beszélgetésre, segítségre, közös programokra, örömökre.

SZERETET A TARSOLYOMBAN. „Három unokám van, de sajnos ritkán látom őket, mert külföldön élnek, így az örömökből nem sok jut nekem – kezdi bemutatkozó írását a budapesti Böbe nagyi. – A bennem levő sok szeretetet szívesen megosztanám a közelben lévő fogadott unoká(i)mmal. Lehet nagyokat szaladgálni a kertben, a sütés-főzés sem áll távol tőlem, mesét is szívesen olvasok, sőt együtt is kitalálhatunk szép történeteket. Talán sok mindenre megtaníthatnánk egymást. Kéred?”