'Kedves Ferenc! A kulcsszó a klimax...'

Kedves Ágnes!
Harmincnégy éve élünk házasságban a feleségemmel. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, két utcára lakott a családunk. Általánosban egy osztályba jártunk, de aztán más-más középiskolába, kollégiumba kerültünk, évekig alig találkoztunk. Az érettségi utáni nyáron egy rokoni esküvőn jöttünk össze, majd négy évig jártunk együtt, amíg mindketten továbbtanultunk. Ilona szüleinél kezdtük közös életünket, s elmondhatom, hogy amíg ott laktunk, egy hangos szó se esett sem köztünk, sem köztem és az anyósomék között. Aztán felépítettük a házunkat, két lányunk született. Őket felneveltük, taníttattuk, ma már mindketten férjnél vannak, a nagyobbik most várja az első babáját. Mindketten dolgozunk, nem keveset, de a mai világban nagy kincs a biztos munkahely, megfelelő fizetéssel, emberséges főnökökkel, jó kollégákkal. Kisebb dolgokat leszámítva, egészségesek is vagyunk. Mindezt azért mondtam el ilyen részletesen, hogy érzékeltessem, milyen jó életünk volt és lehetne most is. Ha a feleségem nem bolondult volna meg! Úgy két éve kezdődött, hogy életében először féltékenykedni kezdett. Pici alapja volt is: egy bulin rajtakapott, hogy flörtölök az egyik fiatalabb kolléganőmmel. De csak ennyi. Ám azóta nem hagy békén. Az a fiatalasszony már rég nincs a cégnél, de még mindig vele gyanúsítgat. Meg a húga sógornőjével, aztán a harmadik szomszédasszonnyal, és a lánykori barátnőjével… Gyakorlatilag mindenkivel. Sír, csapkod, kiabál – fúria lett az én kedves, mosolygós feleségem. Közben a klimaxát is most éli át, az is megviseli, de orvoshoz nem megy. A közeledésemet elhárítja, minden kedves szavamat kiforgatja, képmutatásnak tartja. Már a válás is megfordult a fejemben, de egyelőre el sem tudom képzelni, hogy felborítsam az életünket. Csak már fogyóban a türelmem…
Üdvözlettel: Ferenc

Kedves Ferenc!
A kulcsszó a klimax, vagy ahogyan kifejezőbb: a változás kora. Ilyenkor tényleg sok változás zajlik le a női szervezetben, ami gyakran együtt jár azzal is, hogy a nő már nem érzi vonzónak magát, elbizonytalanodik, elveszíti az önbizalmát, sokan el is híznak. Ráadásul a gyerekek kirepülnek, a férj pedig a munkába temetkezik. Gyakran eluralkodik a féltékenység, ami olykor rögeszmévé válik, mint Ilona esetében is. Nem szabad ebbe a játszmába belemenni, hanem úgy kell vele szembenézni, mint egy megoldásra váró problémával. Ma már kitűnő gyógyszerek vannak a menopauzás panaszok enyhítésére, sőt megszüntetésére. Ne ön, hanem másvalaki, akire hallgat, beszélje rá Ilonát, hogy menjen el a nőgyógyászhoz. Nagy rá az esély, hogy a hormonális állapota normalizálódásával egy időben józanul látja majd az életüket. Ha pedig megszületik az unoka, ő is ad új célokat számára. Szeretet és türelem: meglátja, meglesz az eredmény.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes