'Mindenki velem foglalkozik, s ettől lassan megőrülök!'

Kedves Ágnes!
Hetedik hónapos kismama vagyok, 30 évesen várom első babámat, akiről már azt is tudjuk, hogy kislány lesz. Nagy a boldogság, mert öt évet vártunk rá! Mindkettőnk családjában az első unoka lesz. Mindenki velem foglalkozik, s ettől lassan megőrülök!
Anyukám úgy viselkedik, mintha – három szülés után – nem tudná, hogy ez nem betegség, hanem állapot. Pedig jól bírom magam, még dolgozom is. De ha anyu azt látja, hogy egy pohár vízért indulok ki a konyhába, felpattanva nyom vissza a székre és már rohan is. Vagy amíg a munkában vagyunk, beoson a lakásunkba és orvul kitakarít. Persze jólesik a kényeztetés, de ez már sok.
Az anyósom meg betegre aggódja magát. Tudom, hogy szeret és nem akarna megbántani, de folyton rémtörténetekkel hozakodik elő. Hogy ne egyek penészes sajtot, mert a szomszédban egy kismama pórul járt. Hogy állandóan mérjem a vérnyomásomat. Hogy kilenc kilónál nehogy többet hízzak. Hogy jó-e a fogadott orvosom, mert a fiatal kolléganője hiába várta a szülésekor az övét, végül az ügyeletesnél szült. A múltkor már a férjem szólt rá.
És ez csak a család. A kolléganőimnek, a barátnőimnek, mindenkinek van véleménye az állapotommal kapcsolatban. Ami meg mindennek a teteje: a múltkor fagyizva mentem az utcán és megállított egy idősebb nő. Azt mondta, ne egyek édességet, mert hizlal és megemeli a vércukorszintemet.
Majdnem kicsúszott a számon valami gorombaság, de visszanyeltem és szótlanul továbbmentem. A buszon meg egy nagyon távoli, eddig csak látásból ismert nő meg akarta simogatni a hasamat. Na, arra már azt mondtam, inkább nem. Halálra sértődött, azóta nem fogadja a köszönésemet.
És képesek megkérdezni az emberek, hogy mikor jön majd a kistestvér?! Mi ez a tapintatlanság, tolakodás?
Üdvözlettel: Anikó

Kedves Anikó!
Nem tagadom, kicsit mosolyogtam, mert szemléletesen írta le, hogyan nyaggatják az emberek, nőtársak a leendő édesanyát. Tudja, ez attól van, hogy minden normális nő örül egy új gyermek érkezésének, felidéződnek benne a saját emlékei, boldogsága, de akár szorongásai is.
Higgye el, szinte mindig jóindulat van a sok kérdés, érdeklődés, nyomulás mögött, bár olykor csupán puszta kíváncsiskodás. Az anyósa valóban túllihegi a témát, de ő sem rosszindulatból. Az anyukája kényeztetését pedig nyugodtan fogadja el, ő ezt örömmel teszi. A sok kíváncsiskodót intézze el röviden, de udvariasan. Kitartás, csak pár hét van hátra. Igaz, aztán már a kisbabával lesznek elfoglalva…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes