Miért nem fogyok?

Szakértők szerint a nők ott követik el a legnagyobb baklövést, hogy nem esznek eleget.

Aki dolgozik, fizikai munkát is végez vagy sportol napi fél-egy órát, eléget nagyjából 2500 kalóriát. Ha azonban csak 1200-at eszik, mert ilyen fogyókúrát ajánlott a szomszédasszony, akkor persze, hogy nem fog fogyni, mert a teste addig tárolja a zsírt, amíg tudja, tiltakozik a kiéheztetés ellen. Aki sokat fogyókúrázott, minden jóllakástól retteg és bűntudata van – már nem is látja tisztán, mi az, amit ehet, és mi az, amit nem. Tehát nem éhezni kell, hanem okosan párosítani.

Reggelire egy szelet teljes őrlésű kenyér mellé együnk tojást és zöldségeket, így kényelmesen kibírjuk délig. A tojást már „felmentették”, ehetjük nyugodtan, az újabb kutatások szerint nem ez okozza a koleszterinszint emelkedését. Viszont nagyon hasznos fehérjeforrás és laktat. A sovány húsok mellé korlátlanul ehetünk zöldségeket, nem kell grammra kiporciózni sem a savanyúságot, sem a párolt zöldség köretet. Ha például a rakott karfiolt némi barna rizzsel készítjük, akkor kevesebb gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmaz, így nem fog hizlalni. A gyümölcsökkel pótolhatjuk az édességeket – már ha nem szenvedünk cukorbetegségben.

A séta és a kerékpározás nagyon hasznos minden életkorban, ne mondjunk le róluk, míg az erőteljes izommunkát igénylő torna vagy súlyzós edzés fokozza a zsírszövetek elégetését. Negyvenéves kor felett az izomállomány veszít a tömegéből, így fontos, hogy olyan testmozgást is végezzünk, ami karban tartja ezeket. A célirányos gyógytornában a guggolások, lábemelések, kis súlyzós karedzések segítenek az izmok fitten tartásában.

Sokszor nem is kell súlyzó, a saját testsúllyal végzett torna éppen elegendő. Idősebbek találnak az interneten senior tornákat is, ahol a koruknak megfelelő gyakorlatokat mutatnak be.

A következő nagy hiba, hogy kúrákban gondolkodunk és nem életmódváltásban. Bizony, inkább vállaljuk a rövidebb ideig tartó szenvedést, mint hogy lassan, fokozatosan átálljunk az egészséges étrendre. Az életkor előrehaladtával már nincs szükség annyi ételre, mint korábban.

Érdemes a minőségre törekedni a mennyiség helyett. Gyakori oka a kudarcnak, amikor a fogyókúrázó nem kap támogatást a családtól, elvárják, hogy lelkesen főzze azokat az ételeket, melyeket nem ehet meg.

Az sem segít, ha nem fogalmazzuk meg konkrétan a céljainkat. A homályos célkitűzés, hogy majd leadok 15 kilót, az irreális elgondolások többnyire kudarchoz vezetnek. A legjobb, ha egy-egy hónapra tűzünk ki célt, s azt be is tudjuk tartani. Például eldöntjük, hogy megiszunk napi 8 pohár vizet, vagy a megszokott köreteinket – a tésztát, rizst, burgonyát – a felére csökkentjük, s inkább zöldséget teszünk a tányérra. A következő hónapban a kenyereinket cseréljük le teljes őrlésű vagy szénhidrátcsökkentett pékárura, a legtöbb üzletben ezek kaphatóak.

Utána következhet a cukorfogyasztás minimalizálása. Ha ezeket már elértük, a legnagyobb lépéseket megtettük a testsúlyunk optimalizálása érdekében, innentől kezdve szép lassan leolvadnak majd a kilók. Lépésről lépésre haladva könnyebb ragaszkodnunk a saját szabályainkhoz és kitartanunk a változás mellett.