Emléksorok Inciről és Finciről

Két héttel később meg egy gyilkos vadászról írtunk, aki szokás szerint örömmel mészárolt le egy bicikliút(!) mellett egy nem csavargó, nem vadászó, chippel és nyakörvvel ellátott, különlegesen szép négylábút: Mamadou-t. A kutyus egy francia nőé volt. Egy európai bicikliúton értek el Magyarországra, ahol a vadász puskája vetett véget az örömteli utazásnak. S ahogy az ilyet intézni kell vadász módra: a lelőtt állathoz rohanó gazdáit a vadász természetesen nem várta meg, hanem a kutyát kocsijára dobva elhajtott, hogy aztán a tetemet bedobja a Dunába.

És most a két történet összeért. Újabb levelet küldött Bálint Bea.

„Szeptember 30-án, péntek délután fél hat körül megjelent László László fővadász úr autójával a földúton.
Nem vadászni indult, öt perc alatt végzett a két kutyával. Kijött, négy lövéssel kivégezte őket (két héttel ezelőtt beszéltem vele, hogy haza akarjuk vinni őket). Előbb az egyiket ölte meg, majd a másik után sétált és lelőtte. A tetemeket bedobta az autójába és elment. Még egyszer: nem vadászni jött, konkrétan azért, hogy a két kutyát megölje!
Két napig nem tudtam aludni.
Állandóan arra gondolok, hogy ez a két kis angyal ott ült, jóhiszeműen, még lehet, hogy örültek is az ember társaságának. Több ott lakó hallotta a lövéseket, s volt, aki látta is, ahogy pakol a kocsijába a gyilkos az öldöklés után. A kutyák soha nem vadásztak, jól tápláltuk őket, hogy ne menjenek el arról a helyről, nem fogdosták a tyúkokat, nem bántották a cicákat, nem ugatták az arra járó biciklizőket, féltek tőlük, elbújtak, ha arra kerekeztek.
A gyilkosság szem- és fültanúi – hárman – nem merik a vadászt feljelenteni, mert ez egy gazdag, nagyhatalmú férfi, figyelmeztettek engem is, hogy vigyázzak ezzel az emberrel. Most már emlékszem, hogy jó pár évvel ezelőtt óriási botrány volt Kevermesen, ahol meg egy srác két nagy kutyáját lőtte le ez a vadász, de nem tudom, mi lett abból az ügyből. Kérem, írjon pár sort Inci és Finci emlékére. Hogy élt egyszer négy kidobott vagy kint született kölyök kutyus, közülük ketten életben is maradtak. Sok rossz tapasztalatuk lehetett a rövid életük során, mert szinte mindentől és mindenkitől féltek. De rendkívül bájos, jóindulatú, okos, kedves lények voltak. Testvérek: Finci, a fiú, kétszer olyan magas, mint a lány, Incike. Farkuk végén fehér bojt, mint a festő ecsetje… Kérem emlékükre pár sort írni!”

Megtettem. És remélem, olvassák soraimat a kevermesi és a lökösházi rendőrök is!