Kiderült: olyan nincs, hogy hátralévő idejét már csak az élet szomorú oldalán töltheti…

Ahogy annyi öreg, senkinek sem kellő kutyára, rá is az altatás várt. Hiszen mi más történhetne egy vak, 18 éves, öreg négylábúval? Mindenki így gondolta, talán csak ő nem…

Hogy pontosan mi jutott eszébe, senki nem tudhatja, de azon a napon, amikor az élete tökéletesen megváltozott, kiszemelte magának a telep egyik önkéntes segítőjét, Elaine Seamanst, az ölébe kéredzkedett, hozzábújt, a nyakába csimpaszkodott, és nem akarta elengedni, épp úgy, mint aki az életéért küzd. És mit tesz isten: pont ott volt egy fotós, John Hwang is, aki megörökítette a megható pillanatot.

A kép megjelent, amit percek alatt több ezren megosztottak, szinte kiakadt az ebtelep honlapja; a fotó olyan sebességgel terjedt, mint a vírus…

A zokogó állatbarátok mellett pár nappal később jelentkezett egy öreg kutyákkal foglalkozó alapítvány, a Frosted Face. (Nevük talán úgy fordítható, hogy Deres Arc, ami nyilván utalás az öregedő kutyák lassan kifehéredő pofijára.) Elvitték a kutyát, aki eddig senkinek nem kellett, de ettől kezdve sorban álltak érte az örökbefogadó jelentkezők.

Az alapítvány alapos munkát végzett, egyenként megvizsgálta a jelentkezőket, otthonukat, körülményeiket, s végül úgy döntött: Muneca új gazdája egy Amy Gann nevű nő lesz, aki a kaliforniai Orange County megyében él, és a fotók tanúsága szerint talán még boldogabb, mint Muneca. (Bár tudom, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de mint motoros nem állom meg emlékeztetni a kétkerekűbarát olvasókat: ugyanitt működik a magyar tévében is látott Orange County Chopper nevezetű, csodálatos motorokat gyártó cég, Paul Teutul vezetésével…)

Azóta, mondhatni, teljesen megváltozott Muneca és Amy Gann élete is, aki családjával együtt imádja az öreg tacsit. Az elkészült képek tanúsága szerint még a partra is leviszik, ahol egy meleg pléden üldögélve élvezi az óceán illatát és a napsütést. Kiderült, hogy vannak Munecának is emlékei, milyen is családban élni, és új gazdái is minden alkalmat megragadnak, hogy bebizonyítsák neki: olyan nincs, hogy a hátralévő idejét már csak az élet szomorú, bal oldalán töltse…

Hogy a menhelyek mindig tele vannak, s ezért sokszor altatnak el állatokat, korántsem amerikai probléma.

A statisztikát nézve minden bizonnyal lényegesen kisebb lehet a baj nálunk, de az arányokat tekintve vélhetően itt még mindig több kutyára vár méreginjekció, mint amerikai társaikra. Tessék csak belenézni a magyar menhelyek kínálatába…