Ízvilág - Torta és Karamell

Ritka, hogy valaki már hatévesen tudja, mi lesz, ha megnő. Lengyel József tudta. A lajosmizsei kisfiú állandóan az édesanyja körül sertepertélt a konyhában, különösen, ha sütemények készültek. Odáig merészkedett, hogy amikor egyedül maradt otthon, maga is megpróbált sütiket gyártani. A félresikerült „remekművek” nem a kukában végezték, hanem valamelyik szekrény mélyén, hogy senki ne találja meg. – Amikor két hét múlva anyukám előszedte kővé száradt alkotásaimat, jókat nevettünk – idézi a gyerekkori emlékeket a 38 éves férfi. Az első komoly és sikeres sütemény sem váratott sokáig magára: Lengyel József 12 éves volt, mikor megszületett a húga, s amikor édesanyja és a testvére hazament a kórházból, méretes Dobos-torta fogadta őket.

– A pályaválasztás nem lehetett kérdéses, Kecskeméten tanultam a mesterség alapjait, rengeteg támogatást kaptam egyik szaktanáromtól, Könyvesné Terike nénitől. Tanuló koromban országos és nemzetközi versenyekre küldött, tőle tanultam meg a karamellkészítés fortélyait. Bátran kísérleteztem, a legtökéletesebb formákra és ízekre törekedtem. Míg a haverjaim bulikba jártak, én a karamellformákat gyártottam megállás nélkül – meséli a ma már kétgyermekes apuka.

A kötelező sorkatonai szolgálat után nekivágott a nagyvilágnak, hogy megmérettesse a tudását. De a világ – pontosabban Budapest – túl nagynak bizonyult: taszította a városi forgatag, inkább Zalakaros felé vette az irányt. Kicsiny cukrászdát nyitott, ahol ő mosogatott, takarított és készítette a különleges süteményeket. Nem csoda, hogy 22 évesen már felfigyeltek rá, és Kinál János cukrászmester elhívta a győri cukrászdájába dolgozni, majd pár hónap után kinevezte az üzlet főcukrászának a fiatal férfit.

– Egyáltalán nem kell törtetőnek lenni ahhoz, hogy értékeljék az ember munkáját, kapcsolatok nélkül is lehet boldogulni.

A szüleim azt tanították, hogy az ember azt értékeli igazán, amit a saját erejéből ér el. Eszerint éltem egész életemben. Hat évet voltam ott, de amikor megszületett az első fiam, úgy éreztem, fontos, hogy több időt töltsek a családommal. Két kisebb cukrászdában dolgoztam, mégis több szabadidőm lett.

Aztán megkeresett Matyi Dezső, hogy a tulajdonában lévő cukrászatba elmennék-e vezetőnek. Igent mondtam, itt is hat évet húztam le. Egy idő után azonban éreztem, tovább kell lépnem.

Időközben létrehozott egy blogot Torta és Karamell néven, ahol legújabb tortacsodáit osztotta meg a rajongóival. Mert bármennyire is nem kedveli a rivaldafényt, az élet egyre inkább a népszerűség felé sodorta, különösen esküvői tortáinak köszönhetően. Már nemcsak az ország minden pontjáról, hanem a határon túlról is érkeztek megrendelések, készítse el egyedi és különleges lakodalmi tortáit. Közben megvalósította régóta dédelgetett álmát: saját üzletet nyitott. Pontosabban egy szalont, Torta és Karamell néven. Vasárnap és hétfőn zárva tart, mert a család nem szorulhat a háttérbe. A Győrhöz közeli Nyúl településen élnek, csöndben és nyugalomban. Zöldségeskert is van a ház mellett, de Lengyel József vágyaiban már egy üvegház léte is megfogalmazódott.

– Örülnék, ha valamelyik fiam is ezt a mesterséget választaná. Beavatnám minden fortélyba, segítenék neki a díszítésekben. De csak módjával, hogy a zöldségeskertemre is jusson időm.