Versenyben a Mikulások

Az év végi csokimennyiség jelentős részét teszik ki a Mikulások, ezekből tavaly mintegy 432 tonnányit vásároltunk fel és fogyasztottak el a gyerekek. A gigászi mennyiséget tekintve egyáltalán nem mindegy, milyen minőséget kapunk a pénzünkért. Tesztcsapatunkat a csoki Mikulások esetén is felnőttek alkották, hiszen ők hozzák meg a döntést, mit vesznek meg a gyereküknek, merre terelik az ízlését. Egy Tesco hipermarketben vásároltuk az összes figurát, mert az előzetes piackutatás azt mutatta, hogy szinte mindenütt nagyjából ugyanazok a termékek kaphatók. A luxus árkategóriából nem választottunk, a nagy tömegek által elérhető, ismert márkákat vettük célba.

A vakteszten a négytagú kóstolóbrigádnak azt kellett eldöntenie, hogy melyik ízlik a legjobban. Nem volt könnyű különbséget tenni a termékek között, de az jól látszott, hogy van, amelyik puhább, olvadósabb, míg a másik keményebb, roppanósabb. Az ízekben a karamellestől a narancsos árnyalatig többféle aromát fel lehetett fedezni, annak ellenére, hogy ezek az összetevők nem szerepeltek a listában. Kiugróan rossz minőséget nem találtunk, a többségnek kellemes, élvezhető az íze is és az állaga is.

Egyetlen termékben voltak a márkához híven apró cukorkák, de hiába a pluszédesség, mégsem ez lett a nyerő. A csomagolásban a gyártók ragaszkodnak a Mikulás hagyományos színeihez, kivéve a Milkát, de náluk a tehén is lila… Az első hely teljesen egyértelmű volt, a két második helyezett szorosan követte, majd a harmadik után pontszámban némileg leszakadva következett a két utolsó. Nem meglepő módon a legdrágább nyert és a legolcsóbb lett az utolsó. Az árakat tekintve igen jelentős különbségek mutatkoznak, de ha az erős középkategóriából választunk, akkor sem fogunk csalódni.