Vérüket adják - számuk leginkább karácsonykor emelkedik

A Magyar Vöröskereszt (MV) véradókamionja parkol az Örs vezér téri metróvégállomás mellett. A decemberi délután egyik első véradója a húszéves Kitti. Egészségügyi szakiskolában érettségizett, ahol mindig igazolták a mulasztott órát, ha a diák véradás miatt hiányzott. Kitti szerint mégis fontosabb, hogy már tizenévesen megtapasztalta: másokon segíteni jó. Ezért is maradt a véradók táborában.

Az Örs vezér téri akciót az MV önkéntese, Maisztorovics Nóra szervezte, aki elmondja: ma még elsősorban a közép- és az idősebb generáció jelenti a véradók fő bázisát, miközben érzékelhető a felsőoktatási intézmények véradóversenyeinek hatása is. Mint ahogyan az is tény: karácsony környékén általában emelkedik a véradók száma. Viszont az év első két hónapjában, illetve nyáron – különösen augusztusban – lecsökken. Nehézséget jelent az is, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat megszűnésével, illetve az állami nagyvállalatok bezárásával potenciális véradási területek tűntek el. Egyes multik pedig a munkaidő kiesése miatt zárkóznak el a munkahelyi akciótól. Mások viszont, ami már pozitívum, házon belül szerveznek véradást.

Nóra azt is említi: csupán egyetlen véradókamionjuk van, ám művelődési házakban, munkahelyeken, fesztiválokon és más rendezvényeken is napi rendszerességgel szerveznek véradásokat. Helyszíneikről, időpontjaikról a Magyar Vöröskereszt és az Országos Vérellátó Szolgálat internetes oldalain lehet tájékozódni.

A véradást megelőzően mindenütt az Országos Vérellátó Szolgálat egészségügyi dolgozói vizsgálják meg a véradókat, illetve ellenőrzik a mintegy negyven kérdést tartalmazó kérdőívre adott válaszaikat. Nóra szerint akadnak, akik sokallják a nemrég bővült kérdések számát, pedig mindegyik kizárólag egészségügyi vonatkozású és a biztonságot szolgálja. A véradás vizsgálattal, adminisztrációval sem tart tovább harminc percnél. Egy négyórás kamionos akció során óránként tíz jelentkező már jó arány. Az Örs vezér téren most mégis csupán ennek a fele jött össze. Nóra úgy véli: hiába a karácsonyi főszezon, a váratlan hidegfront is lefagyaszthatta az emberek véradó kedvét.

További részletekbe avat be az akció másnapján dr. Nemes Nagy Zsuzsanna, az Országos Vérellátó Szolgálat Közép-magyarországi Regionális Vérellátó Központjának régióvezetője. Mint mondja, napi 1600-1800 véradással már fenntartható az egészségügyi ellátás vérkészlete. Ez átlagban össze is jön, bár szerencsésebb lenne, ha két-háromszázzal nőne a napi véradások száma. Ám hazánkban még sosem volt példa kritikus vérhiányra.

Csak a kevésbé sürgős műtétek csúsznak olykor egy-két napot a véradási kedv „hullámzása” miatt.

Lehetőség nyílik arra is, hogy valaki műtét előtt orvosi ajánlásra és beutalóval önmagának adjon vért, amit a viszonylag rövid „szavatossági idő” miatt nagyon pontosan kell megszervezni. Rokonok is felajánlhatják a vérüket hozzátartozóiknak, illetve barátok a barátaiknak. Ám ilyen esetekben is csak az azonos vércsoportúak vérét használhatják fel.

A főorvos asszony úgy tapasztalja: aki már rászánta magát, hogy a vérével segít, rendszerint akkor is hozzájárul a „csapoláshoz”, ha kiderül, hogy a vércsoport eltérése miatt nem a célszemélyhez, hanem idegen rászorulóhoz kerülne a vére. A véradási kedv kapcsán Köles Edit, az S. O. S. Gyermekfalvak projektmenedzsere, az Örs vezér téri akció önkéntese fogalmazta meg: a véradási kedv sokszor személyes élmények, megélt traumák függvénye.

A harmincas évei végén járó Edit azonban a maga esetében csupán empatikus érzékével magyarázza, hogy miért lett fél évtizede véradó. Szerinte az Országos Vérellátó Szolgálat legújabb gesztusával is katartikus élményt szerez a véradóknak, akiket mostanában SMS-ben értesít, amikor a leadott vérüket éppen felhasználják.