'Csinos nő, vág az esze, talpraesett ,... de nagyon elegem van már a rengeteg ordítozásból, szidalomból'

Kedves Ágnes!
Amikor a családon belüli erőszakról, bántalmazásról vagy megalázásról beszélünk, mindenki a férfiakra gondol. Nyilván a fizikai erőfölényük következtében az esetek többségében erről van szó, de azért az ellenkezőjére is akad példa. Mint ahogyan az én esetemben is. Bár itt szóbeli bántalmazás folyik, de higgye el, az is nehezen kibírható.
32 éves férfi vagyok, jóval nagyobb és erősebb, mint a velem egykorú élettársam. Négy éve vagyunk együtt Katival, nagy szerelemnek indult a kapcsolatunk. Igazából az érzelem még mindig megvan, de egyre inkább a szakításon gondolkodom.
Csinos nő, vág az esze, talpraesett – mindez szükséges is a munkájához, mert a kereskedelemben dolgozik. De a nap végére annyira fáradt és feszült, hogy mindent itthon ad ki magából. Csapkod, káromkodik, dühöng a legkisebb apróság miatt is. Mivel két órával korábban végzek, az én feladatom a bevásárlás.
Ha véletlenül elfelejtek valamit megvenni, amit reggel felírt a listára, cirkuszt csinál. Ha visszaszólok, valósággal őrjöng. Pedig a házimunkából is kiveszem a részem, sőt többet végzek, mint ő.
De semmi sem jó neki. Teljesen elveszíti a fejét, azt sem tudja, miket ordibál. Talán a vasárnap az egyetlen, amikor béke van, de csak azért, mert akkor kialussza magát. Olyankor kedves, bújós, s nem is akar emlékezni rá, hogy egy-két nappal korábban miket vágott a fejemhez. Ha kérem, hogy mondja meg őszintén, tulajdonképpen mi baja velem, azt mondja, semmi, szeret, csak sok a stressz a munkahelyén és ezért ideges.
Nagyon elegem van már a rengeteg ordítozásból, szidalomból. Én is szeretem, de nem akarok így élni. Ám amikor a legutóbb felvetettem, hogy váljunk szét, zokogott, és azt mondta, ha elhagyom, megöli magát.
Félek, hogy amilyen túlfűtött és szélsőséges, tényleg megteszi. Azt meg nem bírnám a lelkemre venni… De ez az élet meg teljesen tönkretesz.
Üdvözlettel: Sándor


Kedves Sándor!
Hát igen, a szerelemhez elég csak maga a szerelem, de a harmonikus együttéléshez már sok más is kell. A harmóniához nem feltétlenül szükséges, hogy két embernek egyforma természete legyen, de az igen, hogy elviseljék, sőt kedveljék egymás karakterét. Kati viselkedése azonban nem magyarázható a túlfűtött temperamentummal.
Nem kétlem, hogy a stressz váltja ki belőle, de úgy vélem, orvosi kezelésre szorul. Olyan idegállapotban lehet jó ideje, amin igazából már csak a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia segíthet.
Ehhez persze az ő együttműködése is szükséges. Ha nem hajlandó rá, akkor önnek kell levonni a következtetést: mi éri meg és meddig.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes