'Ha van, amit a gyerekek használni tudnak, kérem, ne dobják el, küldjék el nekünk'

Farkas Árpádné a 4464 Tiszaeszlár, Pozsonyi út 41. címről küldte levelét (telefonszáma 06-70/264-6239):
„Szeretnék köszönetet mondani a szerkesztőség mindazon munkatársainak, akik a segítségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az év utolsó napján Dulai Sándor, az olvasói rovat szerkesztője Budapestről elhozta a Szabad Föld adományait: ruhaneműt, tartós élelmiszert, édességet. Igazi meglepetés volt számomra abban a rossz időben. Külön köszönöm dr. Nehéz Márta Mirjamnak Az öröm imakönyvét, tanulságos, szép olvasmány, bizakodással tölti el a lelket.
Én 54 éves vagyok, és sok betegséggel küszködöm, sajnos a jövedelmem, vagyis a rehabilitációs járadékom az emeléssel együtt is csak havi 25 515 forint.
A négy gyermekem már felnőtt, mindannyian családosak, ők is nehezen élnek. Főleg most, hogy ilyen hideg a tél. Tizenkét unokám van: a lányok 15, 14, 13, 11, 8 és 4 évesek, a fiúk 16, 13, 11, 10 és 2 évesek, a legkisebb 2 hónapos.
Ha valaki tudna nekik még ruhaneműt vagy bármi olyasmit küldeni, amit a gyerekek használni tudnak, kérem, ne dobják el, küldjék el nekünk. Bármilyen segítséget hálásan köszönünk!
Sajnos nekem a rehabilitációs járadékomból még végrahajtói tartozást is törlesztenem kell, van, aki segít ebben, de a végtelenségig ő sem bírja. Áldom érte még a lába nyomát is.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a segítséget, és kívánok a szerkesztőség minden dolgozójának és valamennyi olvasótársamnak jó egészséget, jó munkát, szeretetet, békességet!”