Cukorba gyúrt fantázia - Vőlegénytorta? Rekordkísérlet? Különleges csemege? Bármi lehet!

Hallottunk már arról, hogy egyes politikusoknak nincs ujjlenyomatuk – nos, a lajosmizsei grillázsguru ujjbegyeinek barázdái is lekoptak már, mivel rendszeresen forró masszával dolgozik. Mindazonáltal a hidegre is érzékeny: télen kesztyű nélkül ki sem megy az utcára. Az ilyesféle áldozatokat sem nélkülözheti, aki égetett cukorból készült különlegességeket akar alkotni. Rimóczi László pályája azonban máshonnan indult.

– Eredetileg szakács vagyok – árulja el a negyvenesztendős vállalkozó a lajosmizsei műhelyében. – Huszonöt évig ebben a szakmában dolgoztam, utoljára a Geréby Kúriában. Mindig jó kézügyességem volt, középiskolásként rajzoltam és tűzzománcoztam.
A grillázs iránt komolyabban 1999-ben kezdtem érdeklődni.
A titkokat a városunkban élő Kasza Péterné Kati nénitől lestem el.

Kérdeznénk a receptet, a technológiát, de a mester egyiket sem árulja el. Mosolyogva sorolja: piros lábas, nyújtódeszka, nyújtófa, fakanál – csak ezek kellenek hozzá. Meg persze minőségi alapanyagok: dió, mandula, mogyoró és cukor. Rimóczi első pörkölt tortája egy virágkosár volt. Hamar belelendült a munkába, egyre több megrendelést kapott. És ami mindennél fontosabb: a kezei jól bírták a forró masszával művészkedést.

Két lovat azonban nehéz egyszerre megülni, ezért döntenie kellett: szakácsként folytatja vagy nekivág a cukrászatnak – az utóbbit választotta. Családi vállalkozásba kezdett, 2009-ben nyitotta meg a műhelyt, 2014-ben pedig a csokoládéés grillázsszalont.

– Néhány trükköt elmesélhetek – szán meg végre bennünket vendéglátónk. – Hogy ne ragadjon a deszkához a massza, forrón kell formázni, mert szilárd állapotában semmit nem tudunk vele kezdeni. Színes figurákat attól kezdve készítek, amióta beleborult az ételfesték az alapanyagba.
A diabetikus grillázs összetételére pedig egy hajnali órán jöttem rá, amit aztán nyolc hónap kísérletezés követett. Egyébként minden évben tartok tanfolyamot, ahová az ország valamennyi részéből jönnek érdeklődők.

Rimóczi László úgy látja, reneszánszát éli a grillázs. A régi lakodalmakban a menyasszonyi torta készült belőle, de mivel mára „legyőzték” a marcipáncsodák, vőlegénytortaként folytatja tovább pályafutását.

A megrendelők a modern, letisztult formákat keresik, és kedvelik a csokoládé, karamell, grillázs ötvözetét is. A cukrásznak persze kihívás az ilyen kívánság, hiszen mindnél más-más technikát kell alkalmaznia, sőt egyedi öntőformákra is szükség van. Olykor a fantáziát sem árt elengedni: a mester megalkotta a „Lajosmizse Íze” szamócás, meggyes, mézes, diós édességet, illetve az aszalt sárgabarackos, diós, homoktövises „Kecskeméti Hírös Grillázst”. Több rekord is fűződik a nevéhez, nemrégen 300 kilogramm grillázsból elkészítette a pécsi székesegyház 6,5 köbméteres makettjét, korábban pedig egy 4,5 méter hosszú Nissan Leaf autó kicsinyített mását.

A szakácsból lett cukrász 2009 tavaszán a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének Szekciójaként létrehozta a Magyar Grillázs Szövetséget, melynek azóta is elnöke. Lajosmizsén nyolcadik éve minden tavasszal megrendezi a Grillázs és Mézeskalács Majálist, az idei május 21-én lesz. Kecskeméten pedig csokifesztivállal teremtett hagyományt.

Ami a külföldet illeti: olasz, német, norvég szakmai utakon vett részt, bemutatkozott Milánóban a világ legnagyobb kézműves vásárán és visszatérő kiállító Nagyszebenben. Mindenhonnan hoz haza valamilyen ötletet, amit aztán a saját fantáziáján áteresztve megvalósít. Így aki betér a mizsei édességszalonba, mindig talál valódi ínyencséget a polcokon.