'Hát köllött úgy berúgni, hogy a Palinak kölljön hazahozni benneteket?'

Régen történt. Pali bácsi, a szomszédunk kedves, vidám apóka volt. Szívesen és jókedvvel segített bárkinek, és mindenkihez volt egy-két vicces szava. Bőrpapucsban és melles kötényben járt – mert a slicc sohasem volt begombolva –, fején kalap, kezében az elmaradhatatlan bot. Szólása, ha vele is viccelődtek: „Homlokon váglak a botommal”.

Persze soha senkit sem bántott.

Szerették az emberek, szívesen beszélgettek vele, és nagyon sok helyre meghívták. Így történt, hogy a faluban működő kertbarátkör őszi, zenés vacsorájára is meghívót kapott.

A kitűnő vacsora, a remek borok, a jó zene megtette a hatását. A vidám társaság éjfél körül már zokniban táncolt. Pali bácsi ekkor odajött hozzám: – Lacikám, én elmegyek haza.

– Várjon egy kicsit, nemsokára vége a bulinak, és mehetünk együtt – mondtam. A zenészek is kezdtek akolni már, de aztán előkerült egy harmonika és egy hegedű. Elindult a magyar nóta. Pali bácsinak jó hangja volt, és sok szép nótát tudott.

Mondtuk is egyiket a másik után, és észre sem vettük, hogy hajnali három óra van.

Hárman, a nejem, Pali bácsi és én elindultunk haza. Szépen lassan ballagtunk és beszélgettünk az esti dolgokról. Pali bácsi azonban egyszer csak megállt és közölte: – Lacikám, én borzasztóan berúgtam.

Állt egy darabig, majd kezdett összecsuklani. Gyorsan a hóna alá nyúltam, és szóltam a feleségemnek, hogy segítsen. Pali bácsit szépen hazavittük, és átadtuk Panni néninek, akinek csak annyi volt a megjegyzése: – Na, megint berúgott az öreg.

Bevittük a szobába, Panni néni mondta, innen ő már elrendezi. Mi is hazamentünk aludni.

Másnap tizenegy óra tájban ébredtünk. Fürdőszoba, öltözködés, reggeli. Anyósom, mint a bolhás kutya, megállás nélkül morgott.

Kérdeztük tőle, mi a baj, mire így felelt: – Miii, csak a szégyen van veletek! Hát köllött úgy berúgni, hogy a Palinak kölljön hazahozni benneteket?

Egymásra néztünk, szinte egyszerre kérdeztük: – A Pali bácsi itt volt?

– Itt hát, még nyolc órakor kérdezte, hol ez a két lancmók. Mondtam neki, alusztok. Alusznak, az anyjuk – és kerekített egy cifrát –, olyan részegek voltak, hogy úgy kellett hazahoznom őket!

És ezzel, mint aki jól végezte dolgát, elment.

Néztünk egymásra, mosolyogtunk, és megkérdeztük a mamát, hogy beszélt-e Panni nénivel. – Ma még nem – hangzott a válasz. – Na, hát csak beszéljen vele!

Dél körül az anyósom csak annyit mondott: – Ez a Pali, ez a Pali jól becsapott.

Hát ilyen volt a mi Pali bácsink, kinek tréfás kedvét sok anekdota őrzi a falunkban.