Min nevettünk? Tiszafüredi olvasónk három vidám története
Fridrik Pálné tiszafüredi olvasónk vidám történetei fél évszázaddal ezelőttiek. Az akkori kisfiúk ma már felnőtt, családos emberek.
KISKUTYÁK
Óvodás fiacskámnak kis barátja újságolja, hogy a kutyájuknak kiskutyái
születtek. Fiacskám se akar lemaradni, kijelenti, hogy majd a mi kutyánknak
is lesznek kiskutyái.
Barátja hitetlenkedik. Rövid vita után fiacskám velem akarja bizonyítani
igazát, s odaszól hozzám: – Ugye, anya, hogy a mi kutyánknak is
lesznek kiskutyái?
– Nem, kisfiam – mondom. – A mi kutyánknak nem lesznek fiai.
– Miért? – kérdi csalódottan.
– Mert a mi kutyánk apakutya – válaszolom –, s annak nem születnek
fiai.
Mire ő:
– Hát apukám is apa, mégis van két fia!
HÚGOCSKA
Megszületett kisfiam húgocskája. Bemutatjuk az óvodás bátynak. Fiacskám
nézi-nézi a kiságyban fekvő babát, majd csodálkozva megjegyzi:
– Ilyen kicsi? És honnan tudjuk, hogy lány?
UDVARLÁS
Első osztályos kisfiam bizalmasan közli velem, hogy udvarol.
– Igen? És kinek? – kérdezem.
Erre felsorolja három tündéri osztálytársnője nevét. (Van ízlése.)
– És miből áll az udvarlás? – tudakolom.
– Hát előreengedem őket az ajtóban, meg segítem vinni a táskájukat,
és ha cukrom van, megkínálom őket – mondja.
Felvilágosítom, hogy ez udvariasság, nem udvarlás. – Minden lányt
előre kell engedni az ajtón, és segíteni is illik, akinek csak tudsz – magyarázom.
Picit elgondolkozik, majd döbbenten kérdezi:
– És cukrot is mindnek kell adni?
