Min nevettünk? Tiszafüredi olvasónk három vidám története

KISKUTYÁK
Óvodás fiacskámnak kis barátja újságolja, hogy a kutyájuknak kiskutyái
születtek. Fiacskám se akar lemaradni, kijelenti, hogy majd a mi kutyánknak
is lesznek kiskutyái.
Barátja hitetlenkedik. Rövid vita után fiacskám velem akarja bizonyítani
igazát, s odaszól hozzám: – Ugye, anya, hogy a mi kutyánknak is
lesznek kiskutyái?
– Nem, kisfiam – mondom. – A mi kutyánknak nem lesznek fiai.
– Miért? – kérdi csalódottan.
– Mert a mi kutyánk apakutya – válaszolom –, s annak nem születnek
fiai.
Mire ő:
– Hát apukám is apa, mégis van két fia!


HÚGOCSKA
Megszületett kisfiam húgocskája. Bemutatjuk az óvodás bátynak. Fiacskám
nézi-nézi a kiságyban fekvő babát, majd csodálkozva megjegyzi:
– Ilyen kicsi? És honnan tudjuk, hogy lány?


UDVARLÁS
Első osztályos kisfiam bizalmasan közli velem, hogy udvarol.
– Igen? És kinek? – kérdezem.
Erre felsorolja három tündéri osztálytársnője nevét. (Van ízlése.)
– És miből áll az udvarlás? – tudakolom.
– Hát előreengedem őket az ajtóban, meg segítem vinni a táskájukat,
és ha cukrom van, megkínálom őket – mondja.
Felvilágosítom, hogy ez udvariasság, nem udvarlás. – Minden lányt
előre kell engedni az ajtón, és segíteni is illik, akinek csak tudsz – magyarázom.
Picit elgondolkozik, majd döbbenten kérdezi:
– És cukrot is mindnek kell adni?