Az én képernyőm: Férj, négy feleséggel
Jó pár éve kíséri a TLC tévécsatorna egy amerikai család életét Feleségtársak című műsorával. A sorozat egy fundamentalista mormon, poligám családról szól, a szereplők Kody, az ő négy felesége és összesen immár 18 gyermekük. A többnejűség a világ számos országában jelen van, a muzulmán országok jó részében is csak elhatározás és pénztárca kérdése. A keresztény világban évezredek óta tiltott, így természetesen az Egyesült Államokban is.
Kivéve a mormonokat, de 1870 óta az ő egyházukban sem engedélyezett.
Egyik águk, a fundamentalista mormonok azonban így érzik hűnek magukat a Biblia tanításához, ma is több tízezer család él ilyen keretben. Persze náluk is csak az első feleséggel köttetik meg az államilag hivatalos házasság, a többieket csak egyházi ceremóniával adják hozzá az érdemes férfiúhoz.
Az ember csak nézi a Brown családot. Az igen magabiztos, víg kedélyű apát, a három többé-kevésbé molett, szőkére festett hajú, valamint a legfiatalabb, barna és karcsú asszonyt, meg az orgonasípként sorakozó gyerekeket csecsemőtől a húszévesig. Olyan hétköznapian, pirospozsgásan, pólósan és bermudanadrágosan, barátságosan amerikaiak, hogy soha meg nem mondanád róluk, milyen másságban leledzenek. A fiatalok kicsit szigorúbban vannak fogva, semmi alkohol, drog, cigaretta, és tisztaságukat meg kell őrizniük az esküvőjükig. (Ezek a szabályok minden más mormonra is vonatkoznak.) Vallási életüket nem nagyon tárják a nyilvánosság elé, de a mindennapjaikban nincsen semmi különös.
Kody és családja jön-megy, kirándul, barátokkal találkozik, mint akármelyik más család. Sokat nevetnek, jó a hangulat.
Amúgy a poligámia nem a szexualitásról szól, hanem a családról:
Istennek tetsző módon sokasodnak. De szó szerint: egy-egy asszony gyakran hat-nyolc gyereket is szül. Kody egyáltalán nem uralkodik a családján, de azért egyértelmű, hogy ki a főnök. Igyekszik igazságosan megosztani magát az asszonyok között, akik szeretik, és ő is őket. Hiszen mind a négy szerelemi házasság volt.
A nők, akik hasonló családokban nőttek fel, nővérként bánnak egymással, szoros a kapcsolatuk. Ebbe az is belefér, hogy időnként megsértődnek egymásra, a féltékenység is fel-fellobban, olykor kibukik egy-egy rejtett fájdalom. A férfi biztos kézzel igazgatja a társaságot, de azért néha ő is megroggyan, amikor például négy nő egyszerre rágja a fülét. De ettől csak hitelesebb lesz a reality.
Ami meg a gyerekeket illeti, az ő helyzetük bonyolultabbá válik, amikor kikerülnek a külvilágba, mert tovább tanulnak vagy dolgozni kezdenek. Akkor már egyszerre áldás és átok a családi háttér. Mert védőburok veszi körül őket a nagy családban, amelyre mindig számíthatnak, erős szeretetburok. Viszont különösen kamaszkorban nehéz elviselni a bántást, gúnyt és gyanúsítgatást, amikor szeretett és tisztelt édesapjukat erotomán bolondnak tartják, anyukájukat meg valami laza erkölcsű háremhölgynek. Van, aki meghasonlik ettől, és ahogy teheti, lelép, de más alig várja, hogy visszatérhessen a jó akolmelegbe. Neki jó, ahogy van, s felnőttként maga is a szülői példát fogja követni. De a külvilág beszivárgása egyre erősebb.
A tanulság? Nem túl eredeti: a világ sokszínű. S miért ne élhetne bárki úgy, ahogy akar, ha azzal nem árt senkinek? De azért egyvalami izgatja a fantáziámat. Bár nyilván a tévésorozatért is kapnak valamennyit, s a négy asszonyból három dolgozik többékevésbé, de azért lényegében Kody tartja el a 23 tagú családot.
Méghozzá jó színvonalon. Hiába, az ott Amerika…
