Diplomák a kiskofferban

„Minél többet tud az ember, annál inkább rájön, hogy mennyi mindent nem ismer még” – tartja az ókori görög aforizma. Így tehát valójában életünk végéig tanulhatunk, miként a jó pap. No, ennyi elég is felvezetőnek a „diplomahalmozó” portréjához, aki nemrég szerezte meg tizenötödik oklevelét. Meg sem fordult a fejében, hogy bármilyen csúcseredményt szeretne elérni, mégis így alakult. Ezzel a legutóbbival ugyanis utolérte azt a hetvenéves olasz úriembert, aki szintén ennyi diplomát gyűjtött, és bekerült a Guinness Rekordok könyvébe.

– Az általános iskola első osztályától számítva harminchét éve vagyok diák – mondja a negyvenhárom esztendős Kapus Krisztián, aki jelenleg a kiskunhalasi vasutas művelődési ház igazgatója, de hitoktatóként, újságszerkesztőként, szakmai tanácsadóként is tevékenykedik.

– Számomra a tanulás létszükséglet. Az első diplomámat 1992-ben szereztem meg, magyar–könyvtár szakos tanár lettem. Párhuzamosan további szakokat végeztem el nappalin.  Valójában nem tudok magyarázatot adni arra, honnan eredeztethető ez a tudásszomj.

Krisztián a kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. Eredetileg orvos akart lenni, de végül letett róla. Motivációt a szüleitől kapott, villanyszerelő édesapját gyakran elkísérte a munkába, elleste tőle a szakma fortélyait.

Miután manapság egyre kevesebb a jó mester, megfordult a fejében, hogy a sok diploma mellé megszerezhetné a kőműves vagy a szobafestő-mázoló végzettséget is. Nem mellesleg járt már különféle OKJ-s tanfolyamokra, egyebek mellett aranykalászos gazda. Három nyelvvizsgája van, ennyivel megelégszik.

– Nem gondolnám, hogy csodabogárnak tartanak, de néha meglepődnek az emberek, ha a kérdésükre sorolni kezdem a diplomáimat – meséli Kapus Krisztián. – Előfordult, hogy az életrajzomat olvasva behívott a rektor, szeretett volna személyesen megismerkedni velem, én pedig egy kiskofferban vittem az okleveleimet.

Tanulni nem olcsó mulatság. A tandíjak, az utazgatások viszik a pénzt. Egy diploma hozzávetőlegesen egymillió forintból jön ki. Nekem sokat jelent a közösséghez való tartozás, a megmérettetés, a vizsgadrukk. Túl vagyok már öt-hatszáz vizsgán. Sokszor csak egy-egy nap jutott a felkészülésre, olyan sok volt a tantárgy. Négyesnél rosszabb eredményem nincs, általában jelesek a diplomáim. Ha nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, újra nekifutok a jobb osztályzatért. Utóvizsgám csak a nappali tagozatos időkben volt. Puskázni nem szoktam, elég kínos lenne felnőttként megszégyenülni.

Nincs kedvenc diplomája. Mindegyikből profitál valamit, az ismeretek morzsánként érvényesülnek a munkájában, a szemléletében, a döntéseiben. Nem mélységi, hanem széles körű tudásra törekszik. A tudás szintetizálása, a világ folyamatos, jobb megismerése és az életkor előhaladása bölcsebbé teszi az embert – vallja Krisztián.

Most rövid szünetet tart a tanulmányaiban, januárban született kislányára és a családjára összpontosít. Beiratkozott a hittudományi főiskolára, ősszel kezdi a szintemelő évfolyamot, ami mesterképzésnek felel meg. Huszonöt éve végzett ott, most visszatér az alma materbe.

Amikor vitte a jelentkezési lapját, a portás néni felismerte, ő még mindig ott dolgozik. Milyen jó is, ha van egy biztos pont a változó világban…