'A húgom szereti ezt az önző férfit, akinek kényelmes, hogy a házsártos felesége mellett van egy szép szeretője'...

Kedves Ágnes!
A húgom miatt írok önnek. Sok szomorúságot okoz szüleinknek és nekem is a maga választotta sorsa.
Edit fiatalon ment férjhez a gimnáziumi osztálytársához. Született egy kisfiuk, de hamar elváltak. A húgom itt állt 30 évesen gyerekkel, adóssággal, mivel ki kellett fizetnie a férjét. Rengeteget dolgozott, másodállást is vállalt. Ebben a helyzetben ismerkedett meg egy nála húsz évvel idősebb férfival. Péter azt mesélte magáról, hogy külön él a feleségétől, de az akkor hatéves kisfiuk miatt egyelőre nem válnak. Hamarosan kiderült, hogy valójában igenis együtt van a feleségével, akié a vagyon. De addigra a húgom már teljesen beleszeretett, és így is hajlandó volt folytatni a kapcsolatot. Péter még ma, 70 évesen is jó megjelenésű férfi, művelt, okos, szellemes. Edit minden tekintetben felnézett rá.
Honnan tudom, hogyan néz ki ma ez a férfi? Hát onnan, hogy az a kapcsolat ma is, húsz év múltán is tart!
A húgom valódi szépség volt 30 évesen, és ma is kifejezetten csinos nő, intelligens, és ráadásul nagyon jó természetű: kedves, vidám, gondoskodó.
És mindmáig szereti ezt az önző férfit, akinek kényelmes, hogy a házsártos, de gazdag felesége mellett van egy szép szeretője, aki rajongással veszi körül. Péter soha nem állt ki a húgom mellett, de még csak nem is segítette semmiben. Közömbösen nézte az anyaként egyedül küszködő nő problémáit, s ha annak bármilyen családi vagy munkahelyi gondja akadt, még csak érdeklődést sem mutatott.
Eleinte hitegette, hogy ha felnő a saját fia, akkor elválik, de persze ebből nem lett semmi. Soha egy karácsony, szilveszter, hétvége nem jutott a húgomnak. Azért pár évente besokallt és szakítani próbált, de a férfi soha nem engedte el őt. Húsz éve leköti, és Edit lassan minden esélyét elveszíti a normális életre. Tudom, hogy sokan elítélik az ilyen nőket, de aki ismeri a húgom életét, sajnálja őt. Kedves Ágnes, volna ötlete, hogyan tudnám kirángatni őt ebből a posványból?
Üdvözlettel: Mariann


Kedves Mariann!
Nehéz ügy ez, amint látja, a húga senkire sem hallgat, húsz éve kötődik ahhoz a férfihoz. Biztosan nagyon szereti őt, de úgy vélem, bele is szokott ebbe a nem túl fényes szerepkörbe. Ha nem is jó, de legalább ismerős. A lelke mélyén már nyilván ő sem hisz abban, hogy ez a kapcsolat minőségileg megváltozik, de mégis próbál benne hinni. A család semmiképpen nem tud helyette lépni, a változtatást csak ő maga döntheti el. Én nem is nyaggatnám vele. És még az is lehet, hogy olyan asszonyról van szó, aki egész életében egyetlen férfit szeret igazán és kitart mellette egyikük haláláig. S ehhez gyűrűre sincs szüksége...
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes