Min nevettünk?

Vasárnapi ebédre hívtuk népes rokonságunkat Pál-napra. A vidéki rokonok az akkor még divatos kiskocsival, Trabanttal érkeztek. A történet szempontjából érdekes, hogy ez az autó elsőkerék-meghajtású volt. A ház előtt parkoltak le vele a vendégek, kemény, fagyott volt a föld.

A vendéglátás hosszú ideig tartott, a nap is szépen kisütött. Mire a búcsúzásra került a sor, a föld fagya teljesen kiolvadt. A Trabantnak helyben pörgött a kereke a puha latyakban. Szükségessé vált a férfisegítség, hogy elindulhassanak a vendégeink. Átöltöztünk, gumicsizmát húztunk, így adtuk meg a módját a mentésnek.

A szomszéd Gyuri bácsi felfigyelt ránk, s látva a bajt, a segítségünkre sietett. A kocsi már jól elkapart, mire Gyuri bácsi is beállott a segítők közé. A Trabant oldalánál keresett fogást, már csak ott fért el. Intésünkre a sofőr jó nagy gázt adott, mi pedig teljes erővel nyomtuk a kocsi hátulját. Az első kerekek megpördültek, és hányták a sarat. Bizony, Gyuri bácsi pillanatok alatt tetőtől talpig be lett tapasztva. A kocsi elindult, mi pedig csak néztük a feketére tapasztott szomszédunkat. A látvány nevetséges volt, de senki nem mert nevetni.

Csak aztán, mikor beértünk, akkor tört ki belőlünk a hahota.

Megköszöntük a segítséget, s elváltak útjaink. Gyuri bácsi ballagott befele a házba, a sár meg cafatokban hullott le róla. A felesége kilépett a folyosóról, és felkiáltott: – Jézusom, hát veled meg mi történt? Gyuri bácsi felénk mutatott, és azt mondta: – Pálfordulás volt a szomszédban!