Ők se fázzanak!

A legtöbb kerekasztal-beszélgetésen célszerű kívánság, hogy mindenki jól hallja a szakértő beszélgetőket. Viszont az már kevesebbszer fordul elő, hogy nem a gyenge hangosítás vagy akusztika okozza a problémát, hanem a linóleumon szaladgáló tappancsok, kutyakörmök zaja.

A Hangya Közösség és a Cofidis Magyarország által szervezett, Fáztál te már igazán? címet viselő rendezvényen mégsem bosszús senki, sőt! S nem csak azért, mert a jelenlévők kutyabarátok, hanem mert a menhelyekről, a mentett kutyákról, az örökbefogadásról, a nemtörődöm szaporításról minden szónál többet mond egy viharverten is gyönyörű, mozgáskorlátozott, mégis vidám négylábú.

Magyarországon a kutyának nem az ember a legjobb barátja. A zsúfolt menhelyek, a hordákban vonuló kóbor kutyák látványa, az állatvédők statisztikája mást mutat. A megoldás pedig egyszerű és kegyetlen: az altatás.

– Miért nem a probléma hosszú távú megoldására helyezzük a hangsúlyt? – teszi fel a kérdést Wieden Krisztina, a Hangya közösség vezetője, aki szerint a kutyák viteldíja a gyepmesteri telepre körülbelül 25 ezer forint. Ennyi pénzből ivartalaníthatnák is, megelőzve a további szaporulatot.

A gondot több, széles körben elterjedt tévhit fokozza. Például, hogy a kutyának legalább egyszer ellenie kell ivartalanítás előtt. Ez nincs így, sőt akár még az eb életét is meghosszabbíthatjuk vele.

További hiedelem, hogy fajtatiszta kutyáktól tökéletes utódok születnek. Ám a túlzott szaporítással a fajtabetegségeket is átörökítjük. Így lesz az országban egyre több csípőproblémával küzdő tacskó, hallószervi betegséggel veszkődő westie, szembeteg mopsz stb.

A legtöbb beteg kutya menhelyre kerül. Az arányok kiábrándítóak: a menhelyes kutyák felét az utcáról hozzák be, a másik felét a gazdik adják vissza. Mert megöregedett, gyakran ugat, sokba kerül… Nem véletlen, hogy a menhelyek nagyon szigorú szabályok szerint adnak örökbe kutyát (ez főleg Budapesten jellemző), mégis a gazdira talált ebek 20-30 százaléka visszakerül – sorolja a szomorú számokat Wieden Krisztina.

Sajnos főleg vidéken még mindig nem „divat” a kutya ivartalanítása. Ennek oka többféle lehet. Vagy nincs állatorvos a környéken, vagy egyszerűen csak a korábbi generációk sem éltek e megoldással. Jellemző, hogy a nem kívánt szaporulatot „házilag” teszik el láb alól. Az állatkínzást pedig még mindig nem szankcionálja úgy a törvény, hogy annak elrettentő hatása legyen.

– Az emberek ellen elkövetett bántalmazás számos esetben az állatok kínzásával kezdődik. És a legrosszabb: még ha bíróság elé kerül is az ügy, valódi következménye nincs. Sok esetben az állatkínzás tényét is vitatják, még ha a kutya bele is pusztult a sérüléseibe – ezt már Tóbiás Zsófia, az Országos Állatvédőrség Alapítvány képviselője mondja. Szerinte a legfontosabb az oktatás – már az óvodában, iskolában is –, a felvilágosítás – milyen következményei lehetnek az ellenőrizetlen szaporításnak – és a jogharmonizációra való törekvés – az állatkínzás elleni szankciónak legyen visszatartó ereje. Jó tudni, nem kell félni az idősebb, menhelyről elhozott kutyáktól: megfelelő körülmények között rehabilitálhatóak.