Min nevettünk?

Ezúttal Tóth Kálmán olvasónk kutyás történetét adjuk közre (az [email protected] e-mail címről érkezett).

Család-otthonOlvasói levél2018. 02. 26. hétfő2018. 02. 26.
Min nevettünk?

Ismerősömhöz ugrottam át kocsival, de nem tudtam a ház előtt megállni, mert már volt ott két autó, ezért az utca túloldalán, kb. 30 méterrel arrébb parkoltam le. Eljövet kiengedett, majd becsukta utánam a kaput, és visszament. Elindultam a kocsihoz, amikor megláttam, hogy tőlem olyan száz méterre egy nagy német juhász kutya észrevesz, s elkezd rohanni felém. Füle hátracsapva, és jön, mint a veszedelem.

A havert kicsöngetni már késő, addigra ideér, a kerítésen átugrani nem lehet, mert magas, mindenképpen el kell jutnom a kocsihoz. Sikerült is, de az ajtót kinyitni már nem.

Háttal nekitámaszkodtam az autónak, hogy ha támad, rúgok.

Erre mit csinál? Megáll előttem, letesz a földre egy teniszlabdát, és vigyorogva néz rám, hogy játsszunk…

Ezek is érdekelhetnek