Szódásüvegtől a riskakancsóig

A látogatót már a ruhatárban egy tarka műanyag tehén fogadja – csak azon mélázunk, miért nem szürke marha, hiszen az valóban hungarikum. Szódásüvegek, miskakancsók, unikumosüvegek és poroltók sorakoznak sűrűn egy polcrendszeren, szintén a bejáratnál, majd a hologramos magyar korona és egy székely kapu mellett elhaladva máris belevethetjük magunkat a kiállításba.

Egy iPaddel a kezünkben, mert az igazi információkat azokon kapjuk. A tárlatot művészek, informatikusok és történészek közösen álmodták meg, többek között Babos Bertalan, aki pár romkocsma megalkotásában is aktív szerepet játszott. Ezek után nem kell csodálkozni, hogy szó sincs hagyományos kiállításról. Van olyan falrész, ahonnan gyufásdobozok és gyufák százai merednek ránk, egy másik teremben mézeskalács figura, matchboxok és képeslapok díszelegnek a fejünk felett – alaposan el lehet merengeni, mi fán terem a hungarikum.

Nyilván képtelenség minden említésre méltó dolgot és személyt megjeleníteni a Gerbeaud-ház első emeletén megrendezett bemutatón, hiszen a hely igencsak korlátozott. Azért itt van Kempelen Farkas híres sakkgépe, megtudhatjuk, hogy Bíró Lajos nem csak a golyóstoll, de a golyós dezodor feltalálója is, hogy Korda Sándor volt az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek Nagy-Britanniában, és még számtalan tényt építészekről, sportolókról, zeneszerzőkről, feltalálókról, kutatókról, művészekről. Még a kontaktlencsét és a mikrofloppyt is hazánk fiai találták föl – s miközben ezen büszkélkedünk, a terem másik sarkában Takács Marika bemondónő szólal meg egy hatalmas tévében. Ha a kiállítás nem is mutat meg különösebb mélységeket a hungarikumokból, mégiscsak jó érzés végignézni a bemutatót. Különösen akkor, amikor az egymás mellett lógó papírmasé szalámik felett elmélkedünk, s végül rájövünk: itt még a kerítés is kolbászból van...