Szépségek és szörnyetegek

A jó asszony köténye minden rosszat eltakar – dédszüleink még e népi mondás szerint éltek. A feleségek a duhajkodást és a kékzöld foltokat is tűrték a házi béke érdekében. Hihetnénk, hogy a mai lányok mosolyognak ezen, pedig a közösségi oldalakon keringő „bölcsességek” arra okítják őket: ha végletekig önzetlen, odaadó társak lesznek, nem marad el a jutalom. A romantikus filmek is az elvakult, szívet tépő szenvedéllyel kötik össze a szerelmet. A túlzásba vitt önfeláldozás azonban inkább árt, mint használ a párkapcsolatnak – állítják a pszichológusok. A mártír szerepbe kényszerülőket józanságra intik, s arra biztatják: ne váljanak áldozattá, hanem tanulják meg szeretni magukat.

Nők, akik túlságosan szeretnek – e meglepő címet adta könyvének Robert Norwood egyetemi oktató. Az amerikai szerző páciensek hosszú sorát vonultatja fel, s a legtöbb esete arról szól: a nők abba roppantak bele, hogy túlzottan nagy terhet vállaltak magukra a kapcsolatért. Mindent egy lapra tettek fel, hogy megváltoztassák az imádott férfit, ám többnyire csúfos kudarcot vallottak. Őket nevezi az amerikai szerző „megszállottan” szeretőknek, akik „életük egyetlen értelmét” keresik a nagy Ő-ben.

Sokuk számára a szerelem egyenlő a szenvedéssel, ám ezt a tévhitet nem hajlandók belátni még az alkoholista, játékfüggő vagy verekedős társtól sanyargatva sem.

„Olyan elesett volt szegénykém, nem volt lakása, mert a gonosz első felesége kisemmizte. Albérletben húzta meg magát az egyik cimborájánál. Nem talált állást sem, ezért délutánonként unalmában a kocsmában sörözött. Megértem, hogy kilátástalannak találta a sorsát. Gondoltam, én majd sínre teszem az életét. Hamar javasoltam, hogy költözzön hozzám, s mire felocsúdtam, már el is tartottam, ő pedig egyre önzőbb lett” – meséli egy középkorú asszony a legújabb románcáról. A befogadott férfi nem mutatott hálát, viszont vadul követelőzött, a nő pedig lassan már félt hazamenni a saját lakásába. A történet tipikus, az asszony valójában magának állított csapdát…

A legtöbb „túlszerető” ember a családjából hozza a mintát. Gyakori, hogy a szülők egyike vagy mindkettő szenvedélybeteg volt, így a függőségek egymást erősítették a családi játszmák során. A  gyerekek az anyatejjel szívták magukba, hogy a párkapcsolat harccal, erőfitogtatással, olykor pofonokkal jár. Felnőttként gyakran hasonló helyzetben találják magukat. Az ilyen nők sokszor lelkileg sérült, szeretni képtelen férfit választanak, hiszen nem is sejtik, milyen az egészséges kapcsolat. Később aztán körömszakadtáig küzdenek, hogy a párjuk megváltozzon, de mindhiába... Főként a nők hajlamosak mindent odadobni, ha elkapja őket a „szerelemmánia”. A pszichológusok szerint a társukat „megváltani” vágyó hölgyek ettől erősnek, felsőbbrendűnek érzik magukat – s amúgy is jobban félnek a magánytól, az érzelmi ürességtől, mint az extrém kihívásoktól. Mindent eltűrnek, de ez valójában érzelmi függőség, a rosszabbik fajtából – vélik a lélekgyógyászok. 

Amerikában párterápiára járnak a függőségektől szabadulni vágyók. Népszerűek a csoportok is, ahol nem csak a névtelen alkoholisták és a játékfüggők, de meggyötört családtagjaik is elindulhatnak a gyógyulás útján.

Mikor szólal meg a vészcsengő, hogy egy kapcsolat nem szolgál a javunkra? Intő jel, ha valaki azon veszi észre magát, hogy mentegeti a szeszélyes, önző, örökösen rosszkedvű, rideg, kimaradozó párját, és a külvilág elől is titkolja, milyen pocsék a helyzet. Az sem szerencsés, ha a nő fáradhatatlanul minden felelősséget levesz a férfi válláról. „Ha a vele való kapcsolatunk veszélyezteti a lelki egyensúlyunkat, sőt talán az egészségünket is, akkor egészen biztos, hogy megszállottan szeretünk” – józanítja ki a romantika lázában élőket Robert Norwood. Szerinte a szépség és a szörnyeteg meséje nem butaság, mert arról szól, hogy a lány fogadja el olyannak a társát, amilyen, s ne akarja őt megváltoztatni. A szörnyeteg csak ettől változhat délceg herceggé.