Bolondosék Korfun

A válaszom: nézze a Durrell családot! A harmadik rész után megírta: kösz, imádja.

Ez a sorozat tényleg imádnivaló! Az első széria most a vége felé közeledik a Duna Tv-n, de remélhetőleg hamarosan láthatjuk a következő évadot is. Már a harmadik generáció olvashatja Gerald Durrell világsikerű trilógiáját, a Családom és egyéb állatfajtákat, s ennek folytatásait. Ezek az életörömöt, humort, szeretetet sugárzó történetek már rengeteg fogékony lelkű fiatal olvasó érdeklődését keltették fel az állatok, a természet iránt. Sok ezer ember csak azért látogat el Korfura, hogy megnézze e görög szigetet, ahol a kissé különc, kissé bolondos, de nagyon tehetséges család megtalálta a földi paradicsomot. Igaz, annak már több mint 80 éve, igaz, hogy a varázslatos sziget ma már messze nem a régi – beépítették és lépni alig lehet a turistáktól… De ha ezt a nevet halljuk: Korfu, sokunknak ma is elsőként a 12 éves Gerry és az állatgyűjteménye jut az eszünkbe, s az a boldog, szabad élet, amit az angol kisfiú és a családja a múlt század harmincas éveiben élt Görögországban.

S ezúttal megtörtént, ami csak ritkán sikerül: a könyvvel egyenértékű filmsorozat született. Olajfákkal benőtt dombok, mélykék tenger, vadvirágok, forró nap, narancs- és fügefák – megelevenedik a görög táj. Itt van a bolondos család, remekül kiválasztott színészekkel. A történet tartja magát a könyvekhez, kivéve, hogy a mindig türelmes, jóságos tyúkanyó mamából szép fiatalasszonyt csináltak. Elvégre kell egy szerelmi szál is… De ez megbocsátható, részben Keely Hawes remek játéka miatt, meg azért is, mert ilyen szépséges helyen tényleg kell egy kis szerelem. Főleg, mert nem viszik túlzásba, s ez a motívum is gyengéd iróniával ábrázolt. Így, a könyvekkel ellentétben, most nem az elragadó gyerekszínész alakította Gerry a főszereplő, hanem Louisa, az engedékeny, szelíd édesanya, akiről kiderül, saját magát is meglepve, hogy tud a sarkára állni, ha muszáj.

Ez egy igazi középosztálybeli brit család, a gyerekek a gyarmatokon születtek, ahol az édesapa mérnökként dolgozott. A halála után Indiából haza kellett térniük Angliába, de nehezen bírják az esős, unalmas vidéket és a pénztelenséget. Ezért is költöznek Korfura, ahol mindig süt a nap és az anya özvegyi nyugdíja is többet ér. Azért persze a nagyobb gyerekeknek dolgozni kéne, ha már tanulni láthatóan nem akaródzik. Larry, a legidősebb fiú kéziratait azonban visszaküldik a kiadók. (Amikor a korfui történetek után pár évvel először került a kezembe Lawrence Durrell remekműve, az Alexandriai Négyes, nagyon fiatalként pirosló füllel olvastam a fülledten erotikus, négy szemszögből megírt szerelmi történetet. Pár év múlva újraolvasva, lenyűgözött a mű filozófiai, művészi mélysége is. Mindenesetre különös volt a világhírű írót a lusta, önző Larryvel azonosítani.) Itt van még a fegyvermániás Leslie, a gátlásos, szerelemre vágyó Margot és persze az állatok nagy barátja, Gerry. Mind önző, öntörvényű gyerekei a kedves anyukának, de azért, végszükség esetén, olykor félre tudják tenni saját szempontjaikat. És remekek a könyvekből is jól ismert görög karakterek, a karót nyelt brit rokonok meg az írójelölt Larry különc művészbarátai. 

A BBC, mint már nemegyszer, ismét kiváló sorozatot készített, olyat, amit nézve kicsit jobban szeretünk élni.