Öt perc jutott

A történet 2007-ben kezdődött, amikor a szüleitől örökölt, budapesti V. kerületi lakásában kigyulladt a tévé, s odalettek az ingóságai. Hitelre volt szüksége, kereste a megfelelő megoldást, mígnem egy újságban rábukkant egy hirdetésre. Egy kft., pontosabban annak egyik tulajdonosa (a továbbiakban tulajdonos) meglehetősen fura konstrukciót ajánlott. Csilla felvesz 8 millió 50 ezer forint hitelt egy banktól, aminek a felét odaadja neki, s ő ezt az összeget egy év alatt a többszörösére duzzasztva törleszti a tartozását vele szemben, Csilla pedig ebből fizeti vissza a hitelt a banknak. A kölcsönről gyanúsan egyszerű szerződés született, az egyik tanú a tulajdonos felesége volt. Csilla belement, de a felvett összegnek nem a felét, csupán 800 ezer forintot kapott kézhez a kft.-től. Akkor még volt munkája, egy iskolában takarított, a bank precízen vonta a havi törlesztőrészletet. Az 52 éves nő reménykedett a lehetetlenben, mígnem rövid, tömör levelet kapott a tulajdonostól, amiben tudatta vele, hogy megszűnt a munkája és a mobilszáma, ezentúl egy postafiók címén veszi át a leveleit, a jövőben csak így tudnak kommunikálni. Csilla ügyvédhez fordult, s kiderült, hogy a kft. ellen felszámolási eljárás zajlik. Rendőrségi feljelentést tettek csalás bűntette miatt, de időközben megszűnt Csilla munkahelye, nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket. Sorra jöttek a felszólító levelek, az ügyvéd egyre kevesebbet tett az ügyért, végül ő is eltűnt. Kiderült, hogy kizárták az ügyvédi kamarából, vagyis felfüggesztették a praxisából. A bank végrehajtót bízott meg, Simon Csilla pedig másik ügyvédet keresett, de elég lassan zajlottak az események.

– Teljesen összeomlottam, 2009- ben felkerestem egy pszichiátert, hogy segítsen. A mai napig járok hozzá, gyógyszert már nem kell szednem. Mégis sokan azt mondják, bolond vagyok – néz rám csüggedten a középkorú nő. Az orvosi vélemény szerint Csilla – aki érettségizett – bizonytalan, szorongásos, befolyásolható személyiség. A doktornő úgy fogalmaz, „igen „aggályosnak tartanám a beteg lakhatásának ellehetetlenítését”

Az évek során akkora hiteltartozása halmozódott föl, hogy elkerülhetetlen lett a végrehajtás. – Tudom, hogy az én felelőtlenségem vezetett idáig – kesereg –, de az mégis felháborító, hogy reggel elindulok otthonról, és délután már nem tudok bemenni a lakásomba, mert lecserélték a zárat. És öt percet kapok, hogy összepakoljam mindenem. A Város Mindenkié (AVM) csoport és az Utcajogász Egyesület próbál segíteni. A zárcsere után Udvarhelyi Tessza, az AVM aktivistája kísérte el a végrehajtóhoz, mert Csilla a végrehajtásról szóló határozatot a zárcsere után kapta meg, pontosabban a lakás ajtaja elé volt ledobva. – Kiderült néhány mulasztás, a legdöbbenetesebb, hogy a bíróság nem foglalkozott a végrehajtás felfüggesztése miatt beadott kérelemmel, amit Csilla május 3-án nyújtott be, s 15 napon belül el kellett volna bírálni – mondja Udvarhelyi Tessza. – A  végrehajtás június elején ennek ellenére történt meg; a bíróság eljárásrendi hibát vétett, ezért Csilla nem tudta maradéktalanul érvényesíteni a jogait. A kérelemben az orvosi szakvéleményre és a munkanélküliségére hivatkozva kért hat hónap halasztást, hogy addig talán meg tudná oldani a lakhatását, vagy történik valami a tulajdonossal szembeni büntetőeljárásban. Panaszt nyújtottunk be a bírósághoz, mert akár pozitívan is elbírálhatták volna a halasztásra vonatkozó kérelmet, s akkor Csilla nem került volna az utcára. A bíróság mulasztása a kártérítési felelősséget is megalapozhatná, de az tény, hogy a lakásába már nem költözhet vissza, az ingóságairól és a személyes tárgyairól le kell mondania. Felajánlottuk, hogy méltányossági alapon megpróbálunk egy önkormányzati bérlakást szerezni a kerületben, arra hivatkozva, hogy több mint negyven éve él itt, de azt mondta, végleg semmiképp nem akar maradni.

A zárcsere óta Csilla az egyik ismerősénél húzza meg magát éjszakánként, míg meg nem oldódik a lakhatása, nappal pedig az utcát rója. – Nyugalmat szeretnék ennyi év után – sóhajt. – A legszívesebben egy kis faluba költöznék, ha ott munkám is lenne. Szívesen dolgozom és segítek másoknak, bármiben. Nem tudom, hogy az ember maga mögött hagyhat-e ennyi fájdalmat, de bízom benne, hogy igen.