Túrából terápia

Kőről kőre lépdelünk a Bükkalján, a titokzatos eredetű kaptárkövekhez vezet az utunk. Ezek a különleges képződmények a bükkaljai kőkultúra részei, igazi hungarikumok. Cserépfaluból indulunk, s bár a falu maga a béke szigete, ahol lustán elnyújtózva is eltölthetnénk egy napot, meglátogatva a pincesort is, ám mi nem lazsálunk. A Túraterápia csoporthoz csatlakozva csaknem 20 kilométert talpalunk hegyen-völgyön át. Akad, aki a közeli Egerből jött, mások Ózdról, egy női csapat a Hajdúságból, egy elszánt hölgy pedig Szegedről autózott ide 270 kilométert, hogy jót gyalogoljon. Nem hiába, aki egyszer beleszerelmesedik a túrázásba, nem tud leállni…

Menet közben, amikor a hegymászásban végre levegőhöz jutok, Progner Lászlót, a Túraterápia ötletgazdáját faggatom. Mozgásterapeuta és bronzjelvényes túravezető egyben, lételeme a mozgás. Esküszik rá, hogy a túrázás valóban gyógyhatású, hiszen a testnek és a léleknek is használ. Ezért is szokott „terápiás” túrákat összeállítani, amelyek elűzik a depressziót, acélossá edzik az izmokat, s persze égetik a fölösleges zsírpárnákat. A vállalkozó kedvűek egyszer a bélapátfalvi Bélkő tetejéről nézhetik a csillaghullást, máskor meg a Bükk-fennsíkon barangolnak.

Akad köztünk nyugdíjas férfi, akinél a COPD krónikus tüdőbetegséget diagnosztizálták, ami ugyan nem gyógyítható, de a mozgás a szabad levegőn segítheti abban, hogy a tüdőkapacitása lassabban csökkenjen.

– Felüdít, ha a szemem megpihentetem a hegyek és az erdők látványán. Szegeden élek, ahol sajnos egy szerény dombocska sincs, ezért hétvégente felkerekedem, és csatlakozom egy-egy szervezett túrához. Így már bebarangoltam az ország legszebb hegyeit – meséli az ötvenes éveiben járó hölgy, aki hét közben is tudatosan edzi magát, ugyanis mindenhová kerékpárral jár.

Akadnak jó karban levő nyugdíjasok is, akik társaságra lelnek az alkalmilag verbuválódott túrázó csoportokban. Egyikük elárulja: már attól jobb kedve lesz, ha kimozdul a négy fal közül. Azt is észrevette, hogy az apróbb mozgásszervi fájdalmai is elmúlnak, ha alaposan átmozgatja magát. Vannak, akik családostul jöttek, vígan futkározó gyerekekkel. Mások láthatóan fáradtak, s még a napi gondokon rágódnak, kell nekik néhány kilométer a mohos kövek közt, mire kitisztul a fejük.

A természet bölcsen a segítségünkre siet: az erdő közepén nincs térerő és wifi, így a „sürgető” hívások fogadását kénytelenek vagyunk eltenni későbbre. Nem csak az Ördögtorony kaptárkő meg a subalyuki barlang, a Neander-völgyi ember egykori lakhelye kelti fel a figyelmünket, hanem az égzengés is. Olyan lendülettel érkezik a frissítő zápor, hogy a fejünk felett összeboruló falevelek csak egy ideig állják útját a víznek, majd az egész a nyakunkba zúdul. Aki hősiesen ázik, mert elmulasztotta bepakolni az esőkabátját, bizonyosan megfogadja a túravezető szavait: nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó…