Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Tudom, hogy a fiatalabb generációk kivándorlása vagy akár csak hosszabb külföldi munkavállalása mennyi aggodalmat és szorongást okoz az idős, szülői-nagyszülői generációnak. Hogy mi lesz velük, ha öregségükre vagy betegségükre egyedül maradnak itthon…

De most nem is az én sorsomat mondanám el, hanem a lányomét, a most 56 éves Ildikóét. Ő az első házasságomból született, a második férjemmel nem igazán jöttek ki jól. Mindig én voltam a villámhárító köztük. A lányom speciális művészi szakmát tanult ki, amit itthon nagy kedvvel végzett. Harmincévesen ment férjhez, jó házasságban élt a mérnök férjével. Két lányuk született, az egyik tavaly végezte az egyetemet, a másik most másodéves Nyugat-Európában. Ugyanis amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, az elsők között költöztek ki. A vejem magasan képzett szakemberként nagyon jó állást kapott. Először arról volt szó, hogy mihelyt összespórolnak egy házra valót, hazajönnek. De a vőmnek annyira beindult a karrierje, anyagilag is olyan jól ment minden, hogy már nem esett szó a hazatérésről. Nagy ház, a gyerekek a legjobb magániskolákba jártak, nem volt gond az egyetemi tandíj sem, szép utazások… Ildi persze nem dolgozott, mert nem volt rá szükség. Csak hát minden jónak vége szakad egyszer. A nyár elején a vőm bejelentette, hogy válni akar. A régi nóta: beleszeretett egy fiatal nőbe, és neki is csak egy élete van, ugyebár. A  lányom összeomlott, hiszen tavasszal még az ezüstlakodalmukat ünnepelték. Most meg már az egész léte veszélyeztetve van, mivel abban az országban, ahol élnek, kevés aszszonytartást ítélnek meg. Ha a ház árát elfelezik, azt egy év alatt feléli. A szakmája olyan speciális, hogy semmi esélye arra, hogy munkát találjon. Az egészsége sem túl jó. Hiába hívom haza, hogy nálunk elfér, azt mondja, ennyi idősen nem akar újra a mostohaapjával lakni. De különben sem hagyná ott a gyerekeit. És öngyilkosságot emleget. Én meg azóta nem alszom... 

Üdvözlettel: Éva

Kedves Éva! 

El tudom képzelni az aggodalmát messzire szakadt lánya sorsa miatt. Igen, a külföldre költözők nemigen számolnak a családi életben bekövetkező ilyen mértékű változásokkal. Amikor csak az ad erőt az embernek, ha a család és a régi barátok mögötte állnak. Ildikó ráadásul már nem fiatal, s ha nem is lehetetlen, de nehéz lenne új életet kezdenie. Nem tudok mást tanácsolni, mint hogy továbbra is teljes szívvel támogassák őt e nehéz helyzetben. De sajnos ezt a gondot – több ezer kilométer távolságból – nem az idős édesanya tudja megoldani… 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes