Útravaló a jövőhöz

Legyen az mesekör-foglalkozás, táncpróba vagy színpadi fellépés, náluk mindig születik valami. Húsz éve hozták létre az Iglice Táncegyüttest, és 2012-ben a mesekörös Piramisi Társulatot. Amit tesznek, áthatja a jókedv és a barátság. Egykori növendékeik között ma már mérnökök, óvónők, hivatásos táncművészek vannak, például olyan is, aki a Magyar Állami Népi Együttes tánckarában táncol.

Mert ilyen magaslatokba is el lehet jutni egy nógrádi kisvárosból – ezt tanítják a gyerekeknek. Meg azt, hogy ehhez dolgozni kell. És tegyük hozzá: kellenek a felnőttek is, akik segítik őket az úton. Olyanok, mint ők.

József Szécsényben nevelkedett. A nagyapjától hallott, lelkének oly kedves cigány mesék a legszebb gyermekkori emlékei. A tánc tízéves kora óta része az életének. Ezeket kapta útravalóul. Ivett, aki Budapesten született, még kiskorában Nagybátonyba költözött a családjával.

Harminchárom éve ismerkedtek meg Józseffel, együtt tanultak néptáncoktatónak a Hagyományok Házában. Huszonhét éve házasok, most Szécsénytől nem messze, a másfél ezer lelkes Varsányban élnek.

A tánc mellett a zene és az ének is az életük elmaradhatatlan része. Mindezek összeérnek a meseszínházi előadásaikban. Egykori tanítványukkal, Rácz Csabával járják a megyét és az országot a zenére és a néphagyományokra épülő, táncos-zenés cigány és magyar meséikkel. Mesélnek gyermek- és felnőttközönségnek; hátrányos helyzetű fiataloknak. Egyik céljuk ugyanis, hogy részt vállaljanak a hátrányból indulók kulturális és művészeti nevelésében.

A másik, hogy megmutassák, milyen az igazi és értékes cigány hagyomány.

– Amikor széthúzódik a függöny, a közönség néha meglepődik, merthogy cigány emberek vagyunk. Majd ahogy halad az előadás, oldódik a hangulat. A végére egy nyelvet beszélünk – magyarázza József, aki hangsúlyozza meséik összetettségét. Ha A három muzsikust, a szepsi gyűjtésből való felvidéki mesét adják elő, akkor a zene és a tánc is onnan való.

– Az Iglice Táncegyüttesben ötévestől egészen a 19-20 éves korosztályig vannak fiatalok – mondja Ivett. – Válogatott gyerekek: a tehetségen és a hajlandóságon túl szeretik, amit csinálnak. Ezért szép produkciókat viszünk színpadra velük – mosolyog.

Legkisebb lányuk, a most hatesztendős Lilike rendszeresen fellép a néptánccsoporttal, ő is, hasonlóan a testvéreihez, belenőtt a tánc szeretetébe. Négy gyermekük van, a legidősebb, Ivett (26) jelenleg óvónőnek tanul, és éveken át hivatásszerűen táncolt, Eszter (25) és József (19) pedig a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínház táncművészei. Szüleik büszkék arra, hogy a gyermekeik mellett sok táncművészt kineveltek már.

S nemcsak innen ismeri az Iglicét a megye és az ország. Több alkalommal felléptek a Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztiválon és a Mesterségek Ünnepén, Budán. Ugyanígy a határon túlra, például egy csehországi néptáncfesztiválra is elvitték Palócföld tánckultúráját. Ivett és József az elmúlt évek legnagyobb élményei között említik sikeres szereplésüket a Fölszállott a páva műsorában: 2015-ben a 12 legjobb gyermektáncegyüttes között voltak, 2016-ban pedig a Kárpát-medence öt legjobbja közt.

– Táncmese-produkciókat is készítünk az Iglicével, a legutóbbi Az aranymadár. Van, aki színészként vagy énekesként szerepel benne, és olyan is, aki a tündér dalára táncol, mert így érzi jól magát. Mindenki a saját tehetségének és örömének megfelelően vesz részt – mesélik a művészeti vezetők, akik maguk is sokszor lépnek színpadra a tanítványaikkal. A legnagyobb öröm számukra, amikor hazalátogató gyermekeikkel tehetik ezt.

Az egyesületként működő tánccsoporton és mesekörön (meseszínházon) túl még sok egyébbel foglalkoznak. Közösségépítést célzó eseményeket szerveznek; pályázatokon vesznek részt a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítéséért. Mesekör- és táncfoglalkozásokat tartanak, fejlesztik a gyerekek ritmusérzékét és koncentrációképességét, hogy mire iskolába érnek, végig tudjanak ülni egy 45 perces tanórát.

A közösségbe tartozás útravaló a jövőhöz – ebben hisznek tiszta szívből, s ezt szeretnék erősíteni. Szárnyakat adni sok-sok gyermek és fiatal vágyainak, mint az igaz mesékben…