Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A Kutyapostás már többször is írt arról a feszítő kényszerről, amely az utóbbi, nagyjából félszáz évben megváltoztatná a kutyák természetes evolúcióját, viselkedését. Ennek következtében már tilos a házat úgy őrizni, hogy közben ugatni, netán harapni kelljen, nincs már kit terelni, s a kutyás vadászat is visszaszorulóban.
A nagyjából négyszáz kutyaféle, eredeti funkcióját lassan elveszítve, némelyest tétován keresi helyét a XXI. században. A napokban a kezembe került Barbara Anna Pajtás írása, s bár a Facebook-oldalán leginkább lovakkal együtt látható, de úgy tűnik, a kutyákhoz is ért. Olvassuk hát a kutyák panaszait.
„Dobermann vagyok: elismerten az egyik legintelligensebb és legfélelmetesebb kutya. Ördögkutyának is hívtak, ma arra kérnek, hogy viselkedjek uszkárként, és ruhát adnak rám. Akita inu vagyok: őseimet arra szelektálták, hogy más kutyákkal harcoljanak. Ma azt kérik tőlem, hogy legyek toleráns fajtársaimmal szemben, és én leszek a hibás, amikor egyikük túl közel jön hozzám.
Beagle vagyok: amikor követtem a vadat, ugattam, hogy a vadászok tudják, merre van. Én vezettem a hajszát. Ma elektromos nyakörvet tettek rám, hogy elhallgattassanak, és azt akarják, hogy első szóra térjek vissza a gazdámhoz. Yorkshire terrier vagyok: patkányokat irtottam a szörnyű, szűk angol bányákban. Ma azt gondolják, hogy nem tudom használni a lábaimat, és mindig cipelnek. Labrador vagyok: a legszebb álmom, hogy beugrom a tóba, hogy elhozzam gazdámnak a frissen lőtt vadkacsát. Ma elfelejtik, hogy sportkutya vagyok, dagadtra hizlalnak, és gyermekekkel kell játszanom.
Szibériai husky vagyok: észak csodálatos tájain rohantam a szánokkal. Ma már a kert falai határolják a látóhatárt, és egyetlen foglalatosságom az ásás. Border collie vagyok: a terelés egyedülálló művésze. Ma engem hibáztatnak, amiért juhok hiányában terelni akarom a kerékpárokat, az autókat, a gyerekeket, mindent, ami él és mozog.
Én lettem a XXI. század kutyája. Napi nyolc órát egyedül lenni a teraszon, látni a gazdát egy kicsit este, amikor hazajön, akinek a mozgásigénye kimerül abban, hogy elslattyog a tévéig – mélységesen boldogtalanná tesz. Ezért aztán egész nap ugatok, a kertedből aknamezőt csinálok, ha elengedsz, kezelhetetlen vagyok, s amikor a párnámon töltöm a napot, akkor szerinted boldog vagyok, hogy milyen kényelemben élek, amíg te dolgozol…
Ha tetszik a küllemem, de nem vagy hajlandó elfogadni a jellememet, amit a szigorú genetikai szelekció alakított, és úgy gondolod, hogy csak jóakarattal megváltoztathatsz – akkor hagyjuk egymást békén.”
Megszívlelendő, okos szavak!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu