Nő a volánnál

Előttem a tűzpiros kisautó első két lefulladását a piros lámpánál még jól vettem. Mikor a középső sávban enyhe hullámzásba kezdett (csak éppen annyira lógott át hol az egyik, hol a másik sávba, hogy képtelenség legyen magam mögé utasítani), saját morgásom elnyomására felerősítettem a rádiót. Mindezt persze negyvennel tette - azon a gyorsforgalmi úton, ahol lakott területen kivételesen akár hetvenet is enged a tábla.
Itt már duruzsolt a fülembe a kisördög - "Csakis nő lehet!" -, de még tartottam magam. Nem fogok csatlakozni a teremtés koronáinak előítéletes gondolkodásához csak azért, mert valaki szerencsétlenkedik előttem az úton! Ezzel ugyanis beismerném, hogy mi, nők valóban a közlekedés kerékkötői vagyunk.
Amikor bizonytalan kilengések után a kispiros végre landolt a belső sávban (ejha, pilótája az önbizalomnak nincsen híján!), a szélsőben frászt kapott teherautó-sofőr dudálásával szolidárisan én is elnyomtam egy közepes szitkot. De hihetetlen önuralomról tanúságot téve még mindig nem firtattam, vajon kettessel kezdődik-e az elém bevágódó autós személyi száma. Jómagam inkább a "senkit be nem engedők", a "fél kézzel mobilozók", a "szélvédőn kiesők", a "mindenhol fékezők" meg a "sosem indexelők" kasztjába sorolom sztrádatársaimat. A töpörödött pogácsa és vezetője (ennyi bántás azért engedtessék meg nekem a fentiek ismeretében) az utolsó két kategóriában dobogós.
A következő lámpánál összeomlott nővédelmi elméletem. A piroska gazdája ugyanis felismerte a hátsó ablaktörlő használatában rejlő lehetőségeket, amely neki szó szerint újabb ablakot nyitott a világra - nekem meg látni engedte, amint a belső visszapillantó tükörben kényelmesen sminkeli magát, rúzsával kergetve az őrületbe a zöldre váltott lámpánál mögötte sorakozókat. Ha hinni lehet a női magazinokban olvasható, az autó színe és gazdája közötti bonyolult összefüggéseket firtató elemzéseknek, akkor a tűzpiros pici golyóban heves, szerelemre termett asszonyságnak kell ülnie - míg én a feketében a hatalmat és erőt szimbolizálom. Kérem szépen, nem lehetne fordítva?! Az apró részletekbe (a metál fényembe meg a spoilerembe) kapaszkodhatom csupán, mert a mindentudó pszichoguru szerint ezek erotikus vágyat sugallnak.
Halleluja, megelőztem! Sajnos örömöm tiszavirág-életű, mert - a nem épp az összehangoltságukról híres közlekedési lámpáknak hála - újra összefutunk. A szó legszorosabb értelmében belém fut... na jó, szép lassan belém gurul hátulról! Kiszállok. Számolás indul, egy, kettő, három, négy...
Ő viszont mosolyog és csicsereg: - Bocsika, megakadt a szemem - mutogat egy hipermarket akcióját reklámozó óriásplakátra. - Most mondja meg, hogy tudják ilyen olcsón adni?!