Rémálomoszlató

Rezdüléstelen arccal feküdt a kórházi ágyon, megadóan várt a reggeli vizitre - a lánya erőltette, hogy menjen el belgyógyászati kivizsgálásra, ismétlődő szívtájéki panaszai miatt -, behunyta a szemét, pár percre elszundított.
A kórházi légkör visszahozta gyötrő rémálmait. Korábbi önmagával és a morc ápolókkal viaskodott...
Álmában a fehér köpenyesek megint körülfogták, s csontsovány testére húzták durván a zsákszerű hálóinget. "Kocsmatöltelék!" - sziszegték, majd betuszkolták a pszichiátriai osztály viseltes, ketreces ágyába. Sem lepedőt, sem takarót nem kapott. Az ijesztő, fémhálóval körülvett fekvőalkalmatosság ajtaját lakatra zárták. Úgy érezte magát, mint a sintértelepen hánykolódó kóbor kutya. Hangtalanul sírt, remegett az egész teste. Tekintetét az ajtóra szegezte. A lányát várta. Akárcsak azon az estén, amikor a mentő beszállította. Akkor már öt napja nem ivott, be akarta bizonyítani, hogy képes lemondani az italozásról. Tíz év után végleg. Erős és bátor akart lenni. Olyan ember, akit újra tisztelni lehet, akinek nem súgnak össze a háta mögött. Olyan, amilyennek a gyermekei régen szerették. Meg akart felelni - de nem számolt az elvonási tünetekkel, a sárga földig leitta magát. Az osztályos orvos hosszasan magyarázta a lánynak, miért kellett anyját a zárt osztályon elhelyezni. Zavart elmeállapota és önveszélyessége indokolta. Három hétig élt nyugtatókon és altatókon a kórházban. "Hogy juthattam idáig?" - kérdezgette magától, amikor kezdett tisztulni az elméje.
Tíz nap után úgy határozott, a  tablettáknak csak az egyik felét veszi be. Tisztán akarta látni a világot. Gyógyszer és alkohol nélkül. A lábadozás és a talpra állás hosszú hónapokba tellett.
A rémséges eset óta pedig egyetlen kortyot sem ivott. Alkalmanként persze előfordult, hogy összecsaptak a hullámok a feje felett. Ilyenkor elbizonytalanodott, s farkasszemet nézett a vitrinben díszelgő, bontatlan borosüvegekkel. Mégsem gyengült el.
Elhessegette a régmúlt képeit, és kinyitotta a szemét. A lánya ott állt az ágya mellett. Fölé hajolt, és megcsókolta a homlokát. Más volt ez az ébredés, egészen más.