Előtte és utána
Ha elvált szülők gyermeke lettél, szeretnéd azt hinni, nem is igaz, ez nem történt meg, reggel majd felébredsz, és minden a régi lesz. Életedbe egy választóvonal kerül, a dolgokat úgy csoportosítod: ami előtte volt, meg ami utána.
A kisöcséd már alig emlékszik arra, ami előtte volt, de te igen. És harminc év múlva is az a gyerekkor számodra. A későbbieket homály fedi.
Ha elvált szülők gyermeke vagy, szégyellsz pénzt kérni anyádtól, mert jól tudod, hogy nem nagyon van neki, és szégyellsz pénzt kérni apádtól, mert fáj látnod, milyen megkönnyebbülés neki, hogy pénzt adhat. Mindig többet ad ilyenkor, mint amennyit kérsz; de egy idő után persze nem kéreted magad. Aztán már magad is úgy gondolod, legalább ennyi...
Ha elvált szülők gyermeke vagy, sajnálod anyádat a magányáért, és nem érted, miért nem tud egy normális nővel összejönni apád. Ha együtt vagytok mindnyájan, csak apádhoz beszélsz, mert a "nő" számára nincs mondanivalód. (Majd csak akkor sajnálod meg őt, amikor tíz év múlva netán hasonló helyzetbe kerülsz.)
Ha elvált szülők gyermeke vagy, megfogadod, te soha nem teszed ki a gyerekedet ugyanennek, de közben tudod, hogy erre nagyobb esélyed van, mint ha nem lennél elvált szülők gyermeke.
Ha elvált szülők gyermeke vagy, felnőtt korodban nincs nagy családi vasárnapi ebéd. Szüleidet külön látogatod, karácsony egyik napján anyádat hívod, másik napján apádat. Igazságosan megosztod magad két lakás között, amelyek közül egyik sem a te otthonod. Mert a régi otthonod elveszett, amikor még gyerek voltál.
