Pocakos mindennapok

- Szédülsz? Alacsony a vérnyomásod. Hidd el, a kávé a megoldás, és a kicsinek sem árt.
- Kávét, jaj, nehogy! Olvastam, ha a terhesség alatt kávét iszol, ideges lesz tőle a gyerek!
- Ússzál, kell a mozgás, az a legmegnyugtatóbb a babának meg a mamának.
- Uszodába? Nehogy! Olyan fertőzést szedhetsz össze, hogy nemcsak a baba, te is egy életre megsínyled!
- Sétálj sokat, ott laktok az erdő mellett!
- Nehogy bemenj az erdőbe, rengeteg a kullancs, mi lesz, ha megbetegszel?!
- Ne mozogj fölöslegesen, ha csak teheted, pihenj!
Idővel az ember - pocakosodó - leánya megpróbálja mindezeket elengedni a füle mellett, és már csak a számára kellemeseket szeretné meghallgatni. De a negyedik hónap közepe táján ezt hallja: "Már érezned kellene, hogy mozog a baba. Nem kellene orvoshoz menned? Olyan apró mozgásokat kellene érezned, tudod, mintha a lepke szárnyai rezegnének...
" A mozgás elemzésén szerencsésen túllépve a hatodik hónap tájékán másra terelődik a szó: "Még mindig alig gömbölyödsz, nem híztál eleget!" Ekkor a hasa helyén afféle dinnyét cipelő kismamában már felvetődik a kérdés: nem volna-e megnyugtatóbb számára ez a kilenc hónap, ha nem találkozna közben senkivel?!
Aztán jönnek a leendő csecsemő nemére vonatkozó kérdések. Meg a bölcsességek, hogy miért jobb, ha fiunk, és miért áldásosabb, ha lányunk születik. "Mi lesz a neve?" - érdeklődnek kíváncsian, és már jönnek is a válaszok: "Egy egész életre tönkretehetitek ezt a gyereket, ha ilyen nevet adtok neki!"
A "genetikában jártas" rokonok, barátok, ismerősök aztán találgatásokba bocsátkoznak, és természetesen aggodalmaiknak hangot is adnak. "Jaj, ha kislány lesz, nehogy az apja fül- és lábméretét örökölje! Ha fiú, nehogy az ükanyja testalkatát!"
Mindeközben a drága kis emberkezdemény békésen úszkál a magzatvízben. S alig várja, hogy a szerető, aggódó és féltő nagyszülők, dédszülők, nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, iskolatársak és barátok magukhoz ölelhessék...