Együttélősdi

Áldott állapotban élhet nő és férfi, gyerek és öregember. Áldott, de nem terhes! A terhesség amúgy nem terhes, hanem áldott - de most másról lesz szó. Áldott az a béke, belső nyugalom, ami bennünk van, ha rátalálunk. Áldott béke, amikor nincs jelen a dili, az idegesség, a nyugtalanság, a türelmetlenség, a hiszti, az őrület, a feszültség, a stressz, a szorongás, az aggódás, az izgalom, a remegés, a félelem, a szenvedés, a kishitűség, a gyűlölet, az önutálat. Amikor áldott nyugalom száll meg, nem izgulunk sem a múlt dolgain, sem a jövő várható rémségein; amikor örülni tudunk a legapróbb fénynek, szépnek látjuk az életet és benne magunkat.
Szóval amikor jó élni, lenni. Nincs zavaró tényező. Lehet, hogy csak percekig tart ez a varázs, de akkor is értékes. Nem véletlenül nevezi a keleti filozófia a has környékét a nyugalom területének. Ha nyugodt vagy, melegség érződik a has körül, nincs izgalom.
Igen ám, de pár óra vagy pár nap nyugalom után jön a kérdés: miért nem teszel már valamit? Mire föl sütteted a hasadat, miért jár neked a szemlélődők békéje? Lusta vagy! A belső béke állapota átcsaphat lassúságba, semmittevésbe, akár depresszióba is. Béke van bennem, azaz hagyjon békén mindenki! Béke van bennem, azaz nem érdekel a határidő, a dolog, csak az önző nézelődés. Nyugton vagyok, és ez könnyen értelmezhető közömbösségnek. A békés nyugalom átcsaphat fáradtságba. Jobb semmit sem tenni? Nem, a valódi áldott állapot a nyugalom és az aktivitás keveréke! Amikor kívül az látszik, hogy meg nem állsz, belül pedig tudod, hogy jól érzed magad, nincs ok az izgalomra. Forog a kéz, mozdul a láb, tevékenyen sürög-forog az ember, élvezettel dolgozik, takarít, főz vagy traktort vezet, de belülről áthatja a belső béke. Ezt nevezem igazán áldott állapotnak!
Borika mindig szorgalmasan tesz-vesz, olyan mozgalmas az élete, hogy soha nem enged pihenést magának. Mondogatja is: úriasszonyoknak való a napozóágy meg a fotel! A környezetében élők szégyenkeznek, ha egy-egy percre lazítanak, még elgondolni is szörnyű, mit mondana Borika rájuk! Bezzeg a fia, Marci, egész napokat heverészik, pedig egészséges, már nem is gyerek, mégis ábrándozik, és, képzeljék, verseket ír! Na, ebből se élünk meg! - mondja Borika, és fogalma sincs róla, mennyit idegeskedik belül az ő lusta fiacskája. Az áldott béke nem ér el hozzá, ez a valódi oka a semmittevésének. Nem tudja, ki ő valójában, mit keres a saját életében, férfi-e egyáltalán.
Mária viszont igazi nő, szeret élni és dolgozni, de néha mélyre süllyed a hangulata, és elkeseredik. A dolgát ilyenkor is elvégzi rendesen, de a belső béke a kamrában marad: ideges, kiabál, veszekedős. A családja kiszámíthatatlannak tartja.
Ha érthetetlen valakinek a viselkedése, képzeljük el az ő belső nyugalmát és külső aktivitását. Talán segíthetünk is, hogy ez a kettő összhangban legyen. Áldott állapotban.