Valódi sült csirke, nemcsak farhát

- Nem vagyunk mi szegények. Nálunk van pénz. Azért ettem reggelire is makarónit, mert szeretem.
- S mivel etted a tésztát?
- Hát, kanállal meg villával... - böki ki a kamaszodó fiú, akivel az iskola udvarán beszélgetek.
Sovány arca azonban mást mond, mint a szavai: szeme beesett, bőre sápadt, a tekintete tétova.
- Sokan csak azt eszik, amit az iskolában eléjük tesznek. Itt nem megy pocsékba egyetlen csepp iskolatej sem, legtöbben sóvárogva csapnak le a maradék tízóraira. Ezek a gyerekek nem várják a hétvégét és a szünidőt, mert olyankor csak az éhkoppot nyelik - mesélik a tanárok. Megesett, hogy az egyik fiúcskát erőnek erejével kellett visszatartaniuk attól, hogy sündisznót fogjon. Vitte volna megfőzni... Egy másik diák rendszeresen hazahordta az uzsonnáját, mert tudta, a testvére még nálánál is éhesebb.
- Próbáltunk tapintatosan segíteni. Ottfelejtettünk egy-egy szendvicset annak a gyereknek a padján, akin láttuk, hogy éhes. Meghívtuk magunkhoz palacsintázni, kirándulást szerveztünk - mondják a pedagógusok.
Segélykérő levelet írtak a Gyermekétkeztetési Alapítványnak, s kérték, kezdjenek gyűjtést az iskola hátrányos helyzetű tanulói számára. Az alapítvány, mint kiemelten közhasznú szervezet, tízéves működése alatt ugyanis több százezer rászorulót támogatott. Csak tavaly négyszázezer kilogramm élelmet juttatott el a családokhoz, iskolákhoz. "Mindenki ebédel" programjukra például önkormányzatok, intézmények pályázhatnak. Hatszáz tonnányi élelmiszercsomagot pedig december 15-án a budapesti Felvonulási téren adnak át a sikerrel pályázóknak.
{p}
Segíteni azonban nem könnyű, hiszen nemcsak a gyerekek, de a szülők is restellik a szegénységet. Sok család a megélhetési gondok miatt költözött ki a fővárosból, s most ott próbál megkapaszkodni. Olykor nemcsak az egyik, de mindkét szülő elvesztette az állását, így a csemeték jóformán a semmiből tengődnek.
- Reggelire veszek két-három zsömlét, az kitart délig. Ebédelni itthon szoktam, ma például makaróni volt, máskor paprikás krumpli. Estére tojásrántottát sütünk - sorolja egyhangú menüjét az iskola egyik kisdiákja. A település egyik külterületén, ahol laknak, alig van már az övékénél öregebb ház. A fiút az édesanyja és a nagymamája neveli.
A tyúkól mellett álldogálunk, az apró termetű fiú - már nyolcadikos, de kisebbnek látszik - lelkesen mutatja, honnan szedegeti össze a tojásokat. A múltkor fulladozott egy tyúkjuk, s gyorsan levágták. Akkor valódi sült csirke volt ebédre, nemcsak farhát - derül fel a legény arca.
Kakaós csiga, banán, narancs - ezek az étkek a kisfiú számára a vágyálmok közé tartoznak. Meséli: az egyik társa azzal henceg, hogy egy teli szekrény csokija van. Nem tudják, mi igaz a dologból, de azt a fiút az egész osztály irigyli...

Aki tud, segítsen!
Ha lehetőségeik megengedik, kérjük, segítsenek Önök is! A Szabad Föld szerkesztősége 50.000 forinttal járult hozzá a Gyermekétkeztetési Alapítvány gyűjtéséhez az albertirsai gyermekek javára.