Észrevétlen vészben

Talán kevesen tudják, hogy - hála a depresszió idejében való felismerésére indított sikeres programoknak - az utóbbi években igen nagy mértékben csökkent a az öngyilkosságok száma, és végre elveszítettük régi világelsőségünket e téren. Ezzel szemben a gyermek- és serdülőkorban elkövetett esetek továbbra is gyakoriak. A helyzet javításáért a szülők tehetik a legtöbbet.
- Már a legkisebb jelet is nagyon komolyan kell venni - figyelmeztet Palaczky Mária, a pécsi Egyesített Egészségügyi Intézetek gyermekpszichiátriájának főorvosa. - Ha egy gyerek öngyilkosság céljából bevesz egy aszpirint, ugyanaz a szándék vezérli, mintha kötélhez nyúlna. Választott módszerének hatékonyságát ugyanis ebben a korban még nem mindig tudja felmérni.
A főorvosnő elmondta, a veszélyeztetettek életkora az elmúlt időszakban egyre lejjebb tolódott. Míg tíz éve a legfiatalabbak a serdülők közül kerültek ki, addig ma már kilencéves korban is előfordulnak öngyilkossági kísérletek. A módszerek is erőteljesebbé váltak: nem ritka, hogy egy tízéves gyermek felakasztja vagy súlyosan begyógyszerezi magát.
Hogyan juthat el idáig az életét még alighogy megkezdő kis lélek? A főorvosnő szerint az okok sokrétűek és összetettek.
- A  kockázati tényezők már magzati korban megjelenhetnek. Ha a gyermek nem kívánt terhességből születik vagy nem olyan lesz, mint várták, akkor édesanyja között és közte nem tud kialakulni az egészséges baba-mama kötődés. E korai kapcsolat működési zavara lehet a későbbiekben a gyerek sikertelenségeinek és öngyilkossági kísérletének egyik oka.
Fontos az is, hogy valaki milyen mintát lát. Ha ugyanis a szülő, elsősorban az édesanya, ilyen módon próbál menekülni a problémák elől, gyermeke is nagyobb valószínűséggel választja ezt a "megoldást". A minta azonban nemcsak a családból jöhet, egy-egy távolabbi - esetleg a médiából ismert - szeretett személy öngyilkossága is hasonlóan hathat.
A hajlamot tovább erősíti, ha a gyerek apa nélkül nő fel. A hagyományos családmodellben ugyanis ő képviseli a hatalmat, az irányító erőt, akinek akaratával szemben a gyereknek sokszor küzdenie kell. Apa hiányában nem tudja megtanulni az önérvényesítéshez szükséges technikákat, és így nagyobb valószínűséggel menekül az öngyilkosságba, ami mögött sokszor a kudarcélmény vagy a felfokozott bűntudat áll.
- A gyerek- és serdülőkori hangulatzavarok, valamint a disztímia, a kis depresszió esetén a szülő csak annyit vesz észre, hogy a gyermek érzékeny, állandóan rosszkedvű, és akárhogy próbál a kedvében járni, semmi nem tetszik neki. Nem könnyű így szeretni sem. Ez a probléma általában hatéves kor után jelentkezik, és részben genetikai okokra vezethető vissza. A legjobban működő családokban is előfordulhat, kezelése gyakran hosszú évekig tart.
Szerencsére a fiatal korban elkövetett öngyilkossági kísérletek nagyon ritkán végződnek halállal. Az elkeseredett jelöltek többnyire nem is akarnak végérvényesen véget vetni életüknek. Tettük inkább segélykiáltás, a végső lépést csak akkor teszik meg, ha a megelőző figyelmeztető jeleket - kisebb korban a viselkedés megváltozása, nagyobbaknál az élet értelmetlenségének, a nehézségek megoldhatatlanságának hangoztatása - nincs, aki észrevegye.