Segít az omega-3

Mi, magyarok siralmasan lemaradunk halevésben: míg az átlagos európai évente huszonkét kilót fogyaszt, addig mi alulról közelítjük a hármat. Még elszomorítóbb, hogy ennek a fele tengeri hal, tehát saját kitűnő pikkelyeseinkből alig másfél kilót eszünk. A legtöbb hal egyébként a japánok tányérjára kerül: fejenként évi hetven kilogramm. És azt is tudjuk, hogy világviszonylatban a szigetlakók élnek legtovább. A tengerpart közelében élő népek hosszú életkorának titka sok kutató szerint a gyakori halfogyasztásban rejlik.
A magyarázatot az omega-3 zsírsavak körül kell keresnünk, amelyek védik a szív- és érrendszert, csökkentik a vérben keringő zsírok, különösen a koleszterin szintjét, segítik a magzat fejlődését az anyaméhben, és jótékony hatást gyakorolnak a felnőttek szellemi és fizikai teljesítőképességére is. Heti minimum egyszeri halvacsora akár harmadával is csökkentheti az időskori elbutulás és az Alzheimer-kór kockázatát.
És akkor még nem szóltunk a könnyen emészthető, fehérjedús uszonyosok A-, D-, E-, valamint a vérképzésben fontos B12-vitamin-tartalmáról. Sok fajtájuk kiváló kalcium-, vas-, magnézium-, szelén-, jód- és cinkforrás.
Az üzletek kínálata igazán gazdag, egészségünk védelmében csakis a rossz szokásainktól kell végre megszabadulnunk. S belátni végre: a Balaton-parti rántott hekk és a mélyhűtött panírozott tonhalrudacskák kora lejárt!