Jogi esetek

Egy férfi az úton haladt az autójával, kis ívben jobbra akart kanyarodni. A keresztezett kisebb utcán gyalogosátkelő volt, a lámpa zöldet mutatott, ennek ellenére a vezető épp csak oldalra pillantott. Nem látott senkit, ezért a sebességét is csak annyira csökkentette, amennyire muszáj volt ahhoz, hogy a járgány ne szálljon el. Amikor a kanyarba ért, a zebrán átfutott egy fekete kutya. A sofőr nem akarta elcsapni, balra rántotta a kormányt, s így beleszaladt az út túloldalán zöldre várakozó másik autóba. A szabályosan közlekedő házőrző megúszta a balesetet.
A felelősségbiztosító - mint minden esetben, amikor a körülmények kicsit is kérdésesek - nem akarta kifizetni a lámpánál várakozó autóban esett kárt. Annak gazdája nem hagyta annyiban a dolgot, beperelte a biztosítót. A kár őszerinte igenis felróható a balesetet okozó sofőrnek: a gyalogosátjáró miatt a kanyarban lassítani kellett volna. A kutyának elsőbbsége volt, ezért joggal sétálhatott az úton. Arról már nem tehetett a jószág, hogy - hiszen kicsi, fekete állat - nem nagyon látszott a sötétben.
A biztosító viszont úgy vélte: azért egy kis fekete kutya mégsem gyalogos. Nem élvezi a KRESZ által a gyalogosnak biztosított előnyöket, következésképpen csak mint zavaró tényező szerepel a közlekedésben, illetve a jogesetben. Ki is kell őt iktatni a történetből; ami azt jelenti, hogy két veszélyes üzem találkozására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Autózni veszélyes passzió a törvények szerint: a vezetéssel kapcsolatos károkra szigorúbb felelősségi szabályok vonatkoznak az általánosnál. Ami azt jelenti, hogy ha két veszélyes üzem - két gépjármű - találkozik, és ez senkinek nem róható fel, akkor mindenki állja a saját cechjét.
Erre az érvre is volt válasza a felperesnek. Legyen úgy, ahogy a biztosító mondja, de akkor viszont nem veszélyes üzemből eredő kár térítését kérik, hanem szükséghelyzet elhárítása során keletkezett kár miatt kártalanítást. Vagyis ha valamilyen nagy veszély fenyeget életet vagy vagyont, akkor azt úgy is lehet menteni, hogy közben valakinek kisebb kárt okozunk - de utólag kártalanítani kell az illetőt. Ez az érvelés azért furcsa, mert a kis fekete kutya értéke elhanyagolható egy autóéhoz képest, márpedig szükséghelyzet esetén az elhárítani kívánt veszély mindig nagyobb, mint amit az elhárítással okoznak.
A szerencsés jószág nem is gondolta volna, hogy először mint gyalogos, másodszor mint szükséghelyzetben menteni kívánt nagy eszmei értékű vagyontárgy kerül a bíróság elé.
Végül mégis az őt megillető helyre került: rendellenesség lett belőle. A veszélyes üzemek találkozásakor ugyanis nemcsak azt vizsgálják, hogy a kár felróható-e valakinek. Fizet az is, akinek az érdekkörében felmerült rendellenesség vezetett balesethez. A bíróság ezúttal úgy ítélte meg, hogy a kis fekete kutya - bár az állat nem gyalogos, sőt nem is nagy értékű vagyontárgy - zebrán való átkelése olyan rendellenesség, ami megalapozza a biztosító felelősségét.
Az esetből két tanulságot is levonhatunk. Egy: a vezetés során nemcsak az számít érdekkörünkbe eső rendellenességnek, ami az autónk alkatrészeivel érintkezésbe kerül, hanem minden, ami az út körül és az úton történik. A második tanulság: ugyanazt az egy célt - jelen esetben egy szimpla kártérítést - ezerféle úton-módon próbálhatunk elérni. A bíróságok gyakran előre látják a helyes ítéletet, csak a szakmailag megfelelő jogi érveket keresik hozzájuk.