Herceg kerestetik

"Sehol egy normális pasi! Az elvált, egy-két gyerekes nőknek esélyük sincs az ismerkedésre" - így panaszkodott a minap negyven év körüli ismerősöm. Próbálkozott már újsághirdetéssel, de hiába. A legtöbb férfi, akivel összehozta a sors, csak könnyű flörtre, titokban szőtt testi szerelemre vágyódott, nem őszinte párkapcsolatra. Ezért aztán később az internetes ismerkedéssel kísérletezett. Abból viszont azért ábrándult ki a szemrevaló tanárnő, mert megtudta, barátnője milyen csúful járt.
Történt, hogy az ugyancsak negyvenes évei elején járó nő remek partnerre bukkant a világhálón. Kedvére való volt a férfi bemutatkozó levele, az egész alakos fotójáról nem is beszélve. Nem sokat vártak a személyes találkozóval, néhány randevú után pedig alaposan egymásba gabalyodtak. Pár önfeledt szerelmes hónap múltán a nő lesújtó üzenetet kapott a férfi feleségétől. A hősszerelmes ugyanis elfelejtette megvallani, hogy a szomszédos városban felesége és három tizenéves gyermeke van, akikkel otthon állítólag boldogan élnek. Amilyen gyorsan jött a férfi, épp oly sebesen el is tűnt az asszony életéből. E balul végződött kapcsolat végképp eltántorította ismerősömet az internetes randevúzástól, pedig mindennél jobban vágyódik rá, hogy végre igaz társra találjon.
A lélekbúvárok arra biztatják a világhálón szörfözőket, hogy mielőbb kerítsenek sort a személyes találkozóra a számukra rokonszenves emberrel, csöppet sem ajánlatos hosszú hetekig szövögetni a "számítógépes" szerelmet. Egy ismeretlent ugyanis könnyen "kitalálunk" magunknak, akit aztán kedvünkre felruházunk a legjobb tulajdonságokkal. És a képzeletünkben formálgatott személybe könnyen bele is habarodhatunk. De vajon hogyan alakulhat ilyen elvárások mellett az első találkozás? Csalódás, hirtelen megfutamodás vagy szerencsés egymásra találás lesz belőle? Ki tudja?! Feladni azonban sohasem szabad.
A szakemberek szerint a társkeresésnek éppen az az egyik alapkérdése, hogy nyitottak vagyunk-e az ismerkedésre vagy sem. Kimozdulunk­e otthonunkból, vagy a négy fal között, a számítógép előtt üldögélve várjuk álmaink hercegét vagy hercegnőjét? Ha rávettük végre magunkat egy csöppnyi társasági életre, vajon könnyedén és mosolygósan teremtünk-e kapcsolatot, vagy szívesebben ücsörgünk egy csöndes kis sarokban? Igaz, baráti összejövetelekre nem feltétlenül azért kell elmennünk, hogy rögtön társra találjunk. Ha ismerkedni szeretnénk, muszáj emberekkel találkoznunk, beszélgetnünk, s engedni, hogy megismerjenek és megszeressenek bennünket. Ha pedig meghívást kaptunk egy buliba, legyünk mértéktartóan óvatosak, kellően nyitottak és izgatóan bátrak ahhoz, hogy észrevegyük azt, akinek talán már meg is akadt rajtunk a szeme...

Bejött az őszinteség
Ez lehet az összegzése Kálmán történetének. Negyvenéves volt az elvált, szociális munkás férfi, amikor már nagyon elege lett az egyedüllétből. Jól kereső, sikeres ügyvéd felesége másfél évvel korábban tette ki a szűrét, amikor talált magának egy másik férfit, egy jól kereső, sikeres ügyvédtárs személyében. Kálmán egyedül élt a válás után neki jutott kis panellakásában, két nagylánya ugyan minden hétvégéjét nála töltötte, de ez a társtalanságon nem sokat javított. Gondolt egyet, s bement az apróhirdetéseket felvevő irodába. A pult mögött ülő nagyot nézett, amikor elolvasta a feladandó hirdetés szövegét, és jóindulatúan próbálta lebeszélni a megjelenésről, mondván, nem jön ám be ennyi őszinteség. A hirdetés szövege így szólt: "Nem éppen karcsú, szakállas, csóró, gyermektartást fizető, sikertelen, nagy medve keresi párját kedves és jó természetű nő személyében. Vagyona egy kis panellakás, ötezer könyv, egy diploma és törhetetlen optimizmusa." A hirdetéses nő nem volt vevő sem az öniróniára, sem a szerénységre. Nem úgy az a 103 nő, aki egy héten belül jelentkezett! Kálmán kilenccel személyesen is találkozott; szerinte megdöbbentő, hogy mennyi csinos, kedves, okos nő magányos. De egy közülük már hamarosan nem volt többé az. Három hónap múlva házasok voltak, s azóta, immár hat éve, boldog szerelemben élnek.