Falás után koplalás

Minden második 9-13 éves lány és minden harmadik fiú elégedetlen az alakjával. Egyharmaduk már túl van élete első nagy fogyókúráján. A jellemző kamaszkori testképzavar, a reklámok zörgő csontú divatmodelljeinek hatása és a kortársak idétlen hergelése mind gyakrabban vezet az evészavar ördögi köréhez. Pláne ilyenkor, tavasztájt, mikor a melegben egyre több ruhadarab kerül le, szabadabb rálátást engedve arra a bizonyos "utált" testre.
A német tinédzserek öt százaléka olyan súlyos evészavarban szenved, amely már kórházi kezelést is igényel - derül ki a Max Planck Intézet felméréséből. De legalább háromszor ennyien vannak azok, akiknek a gondolkodása már kizárólag a testsúly-kalória-háj-zsír körül forog.
Kevesen tudják, hogy a súlyos evészavarok - legismertebb a bulimia nervosa és az anorexia - akár halált is okozhatnak. Bekövetkezhet ugyanis egy olyan állapot, amikor a felborult anyagcserét, a fehérjéket lebontó, önpusztító folyamatot a leggondosabb orvosi kezeléssel sem lehet visszafordítani. Az evészavarok gyógyítása együtt kell hogy járjon a zavart lélek kezelésével. A német tapasztalatok szerint azok közül, akik megszabadultak az evészavartól, sokan valamilyen más pszichés rendellenességgel jelentkeztek később orvosuknál, gyakran súlyos depresszióssá váltak.

Bulímia
A bulímiás betegre a hetente legalább kétszer visszatérő falási rohamok jellemzők. Ilyenkor gyorsan és az átlagosnál jóval többet eszik. A bulímiás az evési kényszer közben nem kontrollálja, mit és mennyit zabál. A hízás megakadályozása érdekében azonban különböző módszereket alkalmaz: hánytatja magát, hashajtót vesz be, még beöntésre is képes. A legkülönfélébb módszerekkel koplal, s mértéktelenül edz. A falási rohamokat koplalási periódusok váltogatják. Az érintettek szégyellik állapotukat, rossz szokásnak gondolják, amit igyekeznek eltitkolni a környezetük előtt. A bulímiások általában normál súlyúak, így gyakran még a családtagjaiknak sem feltűnő a viselkedésük.

Anorexia
A szó étvágytalanságot jelent, ami félreértésekhez vezet, mivel az anorexiások nem vesztik el az étvágyukat, hanem - rettegve a súlygyarapodástól - igyekeznek az éhségüket tagadni, leplezni. Legalább 15 százalékkal kevesebbet nyomnak kortársaiknál. A soványság ellenére kórosan félnek az elhízástól, gondolatban állandóan a testsúlyukkal, az alakjukkal foglalkoznak, s ezek alapvetően befolyásolják az önértékelésüket. Nem rettennek vissza a legdrasztikusabb önsanyargatástól sem, legyen az koplalás, önhánytatás, vízhajtók vagy étvágycsökkentő gyógyszerek szedése. Mindezektől gyakorta elmarad vagy rendszertelenné válik a menstruáció.