Vetkőztető

Drágám, vegyük le gyorsan az esőkabátot, merő tócsa lesz minden. Így ni! Már a fogasra is tettem! De hát miért állsz most ilyen elkámpicsorodott arccal? Nem lesz semmi baj, ne félj.
Görbül a szád, kicsikém? Esküszöm, zavarba hozol, hiszen alig vártuk, alig vártad ezt a napot. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkedre veszed a dolgot.
Ez a mellényke is fölösleges. Nyújtsd a kezed, hadd gomboljam ki én a blúzodat is. Csüccs le a székre, kis szívecském; és most húzzuk le a szoknyát is!
Te reszketsz? Hát ezt nem hittem volna, amikor már mindent olyan szépen megbeszéltünk, elterveztünk. Nyugodj már meg végre! Még hátravan a cipő, a harisnyanadrág, és ez a pici bugyi is fölösleges.
Kérlek, ne pityeregj! Tudod jól, mennyire nem bírom a könnyeket, a sírás-rívást. A női könny a férfiember legnagyobb ellensége.
Elveszed az én kedvemet is, pedig legalább annyira készültem erre az alkalomra, mint te. Lásd, már készen is vagyunk! Kérek akkor most gyorsan egy hatalmas puszit, és irány befelé a szobába!
Hoppá! A macid a kezemben maradt.
Viszlát, drágaságom! Higgyél apukának, majd meglátod, milyen remek lesz neked itt ebben a hangulatos bölcsődében...