Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Évente negyven-ötven beteg azért hal meg, mert nem jut hozzá életmentő új szervhez. Pedig lenne ilyen szerv. Ha adnánk. Vagy hagynánk. A transzplantációval foglalkozó, kétrészes összeállításunk nyitányaként arról szólunk, miért hosszúak a várólisták.
Nemrég egy tizenhat éves, súlyos májbetegségben szenvedő kislány azért halt meg, mert két család is tiltakozott az ellen, hogy elhunyt, már nagykorú gyermekük máját átültessék a betegbe. Az orvosok tiszteletben tartották a szülők ellenkezését.
Pedig a törvény szerint nem kellett volna. Életében mindenki megtilthatja, hogy majdan a szerveit kiemeljék, de agyhalott állapotban a döntés kizárólag az orvos kezében van. Csak kiskorú esetében kell a szülői beleegyezés - magyarázza a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért munkatársa. Lényegében mindenki lehetséges donor. Mégis csak kevesen lesznek azok.
Az említett példa távolról sem az egyetlen olyan eset, amikor valakinek az életébe került, hogy egy család nem tudott megbarátkozni a gondolattal: hozzátartozójuk szerveit kiveszik. "Nem!" - legtöbbször ennyi a család válasza. A magyarázatot adók többsége nem tartja összeegyeztethetőnek a szervkivételt a túlvilági élettel. Akkor sem, ha a történelmi egyházak nagy része elfogadja és támogatja a szervátültetéseket.
A heves tiltakozás sokszor hatásos, mert az orvosok nem merik vállalni az éles összecsapást, még ha tudják is: a donor szervei életeket mentenének. A döntés tehát elsősorban az orvos személyén és a hozzátartozók hajlandóságán múlik. Hiába engedi meg a jogszabály, hogy a családot utólag értesítsék a kivételről, Magyarországon a mindennapi gyakorlat az, hogy a hozzátartozók tudtával végzik a szervkivételeket Svédországban, Ausztriában, Portugáliában és Finnországban a törvény lehetőséget ad rá, hogy mindazok szervdonorrá válhassanak, akik életükben ez ellen nem tiltakoztak. Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Belgiumban, Luxemburgban és Franciaországban is ez utóbbit teszik lehetővé a jogszabályok, ám a gyakorlatban mégis csak azoknak veszik ki a szerveit, akiknek a rokonaik is hozzájárulnak a szervkivételhez.
Számos egyéb európai országban más a helyzet: előzetes hozzájárulás kell a szervkivételhez Nagy-Britanniában, Írországban, Dániában, Hollandiában és Németországban. Enélkül a szervkivétel tilos.
Az utóbbi évtizedekben az agyhalál fogalma a szervátültetés szempontjából vált fontossá. Az agyhalott személyek szíve még működik, így donorok lehetnek. A fejlett országok többségében törvény határozza meg az agyhalál fogalmát. Több országban azonban erős, elsősorban kulturális gyökerű tiltakozás akadályozza az ilyen donációkat.
Az agyhalott donorból vett szerv átültetése ma a legelterjedtebb transzplantációs eljárás. Az életkor és a szervek állapota dönt arról, alkalmas-e az elhunyt donációra. A vese és a máj esetében a legtöbb országban körülbelül hetvenöt év a korhatár. Az adott szerv kivételének feltétele többnyire az, hogy a szív még dobogjon, és csak az operáció után állítják le a szívműködést. Ritkább esetben szívhalál esetén is lebonyolítható a donáció. Ilyenkor 30-45 percen belül kell kivenni a szervet, de már csak a vesék "használhatók".
Várólistanézőben
Ha kismértékben is, de növekszik a szervátültetések száma idehaza. Ám még mindig háromszor annyian vannak várólistán, mint ahány beteg hozzájut a legtöbbször életmentő szervhez. A szervátültetések koordinálásáért felelős Hungarotranszplant Kht. jelentéséből kiderül: adatai szerint tavaly több mint ezerszázan várakoztak valamilyen szervre, és hetvennél többen haltak meg azért, mert nem került rájuk sor. A legtöbben veseátültetésre szorulnak. Más európai országokban is általános jelenség, hogy nincs elég donor, mi mégis több szempontból rosszabbul állunk. Magyarországon egymillió lakosra évi 38 szervátültetés jut, míg egyes országokban - így Ausztriában - több mint nyolcvan. Nagyon el vagyunk maradva az élő donoros beavatkozások terén. Tavaly tizenegyen ajánlották fel egyik veséjüket beteg hozzátartozójuknak, ez azonban az összes veseátültetésnek csupán néhány százalékát tette ki. Máshol - például az USA-ban vagy Svájcban - ugyanannyi vesetranszplantációt hajtanak végre élő donorból, mint halottból.
(Szabályosan folyik-e nálunk a transzplantáció, avagy igazak a csalásról közelmúltban felröppent hírek? Mikor várhatunk életmentő szervet külföldről, és mit adunk mi cserébe? Jövő számunkban, összeállításunk második részében erről írunk majd.)
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu