Jogi esetek

A köznyelvben a szavatosságot legtöbbször élelmiszerekkel kapcsolatban emlegetjük. Ez a kifejezés nagyjából annyit jelent: az eladó helytáll azért, hogy amit a pénzünkért ad nekünk, az jó, működik, használható. Vagyis szavatossága nemcsak élelmiszereknek van, hanem szinte mindennek, amit megvásárolunk.
Egy férfi vett egy falusi házat, amely ugyan nem volt valami jó állapotban, de semmi olyan baja nem látszott, ami miatt ne lehetne helyreállítani és kipofozni. Alá is írták az adásvételi szerződést, sőt még előbb be is költözött főhősünk. Látta ugyan, hogy hajszálrepedések futnak a falon, de úgy gondolta, azokat majd helyrehozza. A szerződést tehát már úgy írta alá, hogy látta a fal egy-két hibáját. Pár nap múlva a repedések sokasodni kezdtek, és emberünk ettől megijedt. Kihívott egy szakértőt, vizsgálja meg az egyre szélesebb hézagot. Az pedig ekkor már majdnem két milliméter vastag volt, és végigfutott a falon, le a lábazaton, törte a csempét, a téglát. A szakértő kijött, megnézte a falat, bólogatott, majd egy hét után elkészült a szakvéleményével: a repedést a ház alapozási hibája okozza. Azon pedig nehéz segíteni. Igazán akkor határozta el a vevő, hogy perre viszi a dolgot, amikor ki kellett belőle költöznie, mert a jegyző az épületet életveszélyessé nyilvánította.
A kellékszavatosság törvényi szabályozásának lényege egyetlen mondat, aztán jön az apró betűs rész. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik. Hibás teljesítés pedig az, amikor a szolgáltatott dolog a szerződésben kikötött vagy jogszabály által előírt tulajdonságoknak nem felel meg. Kivételt képez ez alól, ha a vevő ismeri a hibát. Elvégre, ha valaki, mondjuk, megvesz egy működésképtelen tévét azért, hogy szétszedje és a darabjait eladja, nem pereli be az eladót mondván, a tévé nem működik, fizesd vissza az árát, hiszen az árba eleve bele volt kalkulálva, hogy a készülék rossz.
Csakhogy ez a szabály sem igazít el minket a jelen esetben. A kérdés ugyanis az: ha a vevő olcsóbban jutott a házhoz, mert hajszálrepedések voltak a falon - vagyis tudta, hogy amit megvesz, az hibás -, de azt nem tudta, mi ennek a hibának az oka, akkor kérheti-e utólag, hogy a háza árát adják vissza neki?
A bírósági gyakorlat ebben a kérdésben megoszlik. Az egyik ítélet szerint ugyanis el kell választani a hibát magát, illetve a hiba okát. A hibáról tudott a vevő, a hiba okáról pedig szó sincs a jogszabályban, következésképpen annak nincs jelentősége. Ezért a vevő viselje csak szépen a kárt, az eladónak nem kell helytállnia. Fellebbezés után változott a leányzó fekvése, és mivel ez az ítélet vált végül jogerőssé, minket is ez igazít el abban, hogy mi jár, és mi nem. A bíróság arra hivatkozott, hogy bár a hiba okáról tényleg nem beszél a törvény, azonban a bírói gyakorlat azt mondja ki: az eladót az menti a kellékszavatosság alól, ha a vevő a hibát ténylegesen ismeri.
Jelen esetben csak a hibajelenség volt ismert (esztétikai jellegű hibák a falon), a valódi hibáról (rossz alapozás, leomlófélben lévő ház) nem tudott, nem is tudhatott a vevő. Summa summarum: jogosan kérheti vissza a ház árát.