Szervek határok nélkül

Mikor várhatunk életmentő szervet külföldről, és mit adunk mi cserébe? Szabályosan folyik-e nálunk a transzplantáció, avagy igazak a csalásról közelmúltban felröppent hírek? A szervátültetések kérdését tovább boncolgatva keressük a választ.

Családi körSzijjártó Gabriella2006. 07. 14. péntek2006. 07. 14.
Szervek határok nélkül

Újra és újra fellángol a vita: segítene-e a magyar betegeken, ha hazánk részt venne a nemzetközi szervcserében? Nemrégiben a májbeteg Rebeka szomorú esete vetette fel a kérdést. A négyéves kislány volt az első Magyarországon, akin élő donoros májátültetést hajtottak végre, egészséges édesapja bal májlebenyét kapta. Ámde az új szerv nem működött megfelelően. Ekkor - tekintettel a gyermek gyorsan romló állapotára - az Eurotransplant Nemzetközi Szervcsere Szervezet egy szomszédos országból származó donormájat ajánlott fel. A szervet beültették, de a kislány életét már ez sem tudta megmenteni.
Az Eurotransplant adatai szerint a súlyos betegeknek 70-80 százalék esélyük van rá, hogy kettő-négy napon belül új szervhez jussanak. Rebekának a nemzetközi szervezet segítségével ez harminchat óra alatt sikerült.
Mit tud az Eurotransplant? Az 1967-ben alapított, eredetileg veseközvetítésre létesített szervezet a hetvenes évek végére a májátültetésekben is segített, majd pár év múlva már a szív, a tüdő és a hasnyálmirigy is a listára került. Pillanatnyilag hat ország hetvenöt intézménye tagja a szervezetnek, és mintegy tizenötezren vannak náluk a várólistákon. A legfőbb cél az, hogy a tagországok területén élők a számukra legalkalmasabb donorhoz jussanak a lehető legrövidebb idő belül, illetve hogy azok a szervek, amelyeket az adott országon belül nem használnak föl, semmiképpen se vesszenek kárba.
A fentiek alapján egyértelműnek tűnik a feladat: irány az Eurotransplant, csak jól járhatunk vele! Mégis, miért nem társultunk eddig? Magyarországon többen, elsősorban a transzplantáló orvosok tartanak attól, hogy a mamutszervezet inkább csak viszi a hazai szerveket, és nem könnyíti majd a szervadományozást. Egyikük például ilyképpen érvelt: mit érezhet egy várólistán lévő magyar májbeteg, ha megtudja, külföldi beteg kapott meg egy itthon kiemelt szervet - miközben a májvárólistások közül minden harmadik egy évvel a jegyzékbe vétele után meghal, mert nem jut időben szervhez.
A hazai szervátültetéseket koordináló Hungarotranszplant Kht. korábbi vezetője, Borsi József szerint nem igaz, hogy a csatlakozással kiáramlanának az országból az átültetésre alkalmas szervek. A számokból ugyanis egyértelműen kiderül: az adott és kapott szervek száma egyensúlyban van. Az kétségtelen, hogy a sürgős betegek előnyt élveznek - éppen ez azonban az együttműködés előnye.
Már csak azért is fontos lenne lépni az ügyben, mert míg folyamatosan több mint ezeregyszáz beteg vár különböző szervre, addig tavaly 483 beültetés történt. Donorból soha nincs elég. Még inkább borzolja a kedélyeket, hogy a közelmúltban nyomozás indult annak gyanújával, külföldi orvoscsoportok engedély nélkül hajtottak végre szervkivételt.
Az elmúlt fél évben ily módon tizennégy szerv került külföldre. Bizalmasan kezelik az információt, hogy melyik országba, mindenesetre biztos, hogy a nemzetközi szervcserét koordináló Eurotransplant tagországainak valamelyikébe. Azt, hogy ezért bárki bárkinek fizetett volna, a hazai és a nemzetközi szervezet is cáfolja.
Ha az Eurotransplant tagjai lennénk, egy-egy szerv kivételéért és elhelyezésének megszervezéséért mintegy 2900 euró járna. Nagyjából annyi, amennyit ma az egészségbiztosító itthon is fizet érte. Háromhavonta az adott és a kapott szervek mérlege alapján összesítenék, kinek és mennyit kell fizetnie. Csakhogy Magyarország még mindig nem tagja a szervezetnek. Ilyen esetekben tehát csak egyedi elbírás, külön engedélyek alapján juthat külföldre a szerv. Ami az említett esetekben nem történt meg. Ezért a koordináló szervezet, a Hungarotranszplant vezetője az állásával fizetett.

Riadó!
A nemzetközi szervezet tulajdonképpen közvetít a donor és a beteg között, kulcsszerepe van abban, hogy a szerv a legjobb helyre jusson. Nyilvántartásába minden lehetséges szervre váró páciens bekerül a vércsoport, a betegség típusa, a sürgősségi fok szerint, illetve az is, hol végzik majd a szervátültetést. Mindezeket a központi számítógépes rendszer adatbázisa tárolja. Ezzel a beteg felkerül a közös várólistára, innen indul a várakozási idő (vese esetén ezt az első dialíziskezeléstől számítják). Abban a pillanatban, ahogy az Eurotransplant régiójában bárhol várhatóan donort jelentenek, annak szintén minden paramétere bekerül a rendszerbe, majd a rendszer kiválasztja, kinek felel meg leginkább az új szerv. Az, hogy a szelekcióban mi dönt, szervenként eltérő - a vércsoport, a sürgősség és a várakozási idő minden esetben mérvadó. Amint a számítógép kiadta az eredményt, a személyzet azonnal felveszi a kapcsolatot a transzplantációra készülő intézménnyel, ahová minden adatot elküld, és ezzel egy időben a szállítást is szervezi. Az egész folyamat pár óránál tovább nem tarthat.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek