Tudorka strandol

Tudorka pillanatok alatt kiselőadást rögtönöz a gótikus szárnyas oltárokról avagy az elmúlt ötven esztendő gazdaságpolitikai tendenciáiról. A társaság nőtagjainak hatvan-hetven (talán nyolcvan) százaléka ilyenkor pánikszerűen kereket old, és egyetlen legális menekülési útvonalként beleveti magát a jéghideg bányatóba. Ahová egyébként maguk helyett a pasast kívánják. Aki láthatóan fütyül erre. Íme, a természetes szelekció, neki épp a maradék negyven-harminc (esetleg húsz) százalék nőre van szüksége, aki szájtátva hallgatja. (Igen, igen, egy háromfős nőcsapatból ez az arány még egy darab fehérnépet is alig-alig tesz ki.) Ez a törpe kisebbség ugyanis szerinte kezét-lábát törné egy hozzá hasonló, kü-lön-le-ges fiúért. Még ha egy kukkot se ért is a szövegéből.
Ha mindez kevés lenne, kérem, a strandon a legkönnyebb hőssé válni. Kimenti a kiszemelt hölgyet, annak hozzátartozóját vagy bárkit a közelükben (akár ki akar jönni a vízből az illető, akár nem), hogy ezzel a Rukkel-bányató David Hasselhoffja legyen. S az isten se állíthatja meg, hogy felajánlja döbbent választottjának: szívesen kiszívja a méhcsípés helyét...