Ha forog velünk a világ

Egyénenként változóan jelentkezhet ez a kellemetlen érzés, hetente, havonta, félévente ismétlődhet az arra érzékenyek életében. Főként az alacsony vérnyomásúak és az idegeskedők, a szorongó emberek élik meg gyakran. Az sem ritka, hogy egyeseknél már húszéves kor körül visszatérő panasz, és a nőket valamivel gyakrabban érinti, mint a férfiakat.
Az ártalmatlan szédüléshez néha elég a kialvatlanság, a kimerültség, a tartós stressz, az elhúzódó lelki probléma, egy rossz szemüveg (meg persze az, ha az ember egy kicsit felönt a garatra). Ha szédülünk, nem a valóságnak megfelelően éljük át a körülöttünk lévő világot, nem pontosan érzékeljük, hogy a tárgyak mozdultak-e el, vagy mi azokhoz képest.
A szédülés, ami gyakorta kelti a forgó jellegű mozgás illúzióját, nem feltétlenül jelez kóros elváltozást a szervezetünkben, de jó néhány betegség fő vagy kísérő tünete lehet. Oláh László ideggyógyász szakorvostól, a Debreceni Egyetem Neurológiai Klinikájának adjunktusától megtudtuk: ez a kellemetlen, lassan népbetegségnek számító állapot mindaddig ártalmatlan, amíg csak ritkán jelentkezik, enyhe lefolyású, rövid ideig tart, konkrét előzményekhez köthető, és meghatározott okokra vezethető vissza.
A panasz gyakorta egyszerűen orvosolható, például több pihenéssel, ágynyugalommal. Ha viszont egy hétig vagy annál tovább tart a szédülés, netán havonta több alkalommal is visszatér, és erőssége fokozódik, ajánlatos elsőként háziorvosunkhoz fordulnunk. Gyakran vérvizsgálatból, vérnyomásmérésből, a beteg alapos kikérdezéséből is fontos következtetéseket vonhat le a lelkiismeretes szakember. Folytatásképpen ugyanis, ha indokolt, fül-orr-gégész, szemész, ideggyógyász, reumatológus és röntgenorvos igyekszik kideríteni, mi állhat a kór hátterében.
Az adjunktus tapasztalata szerint a legjobb indulatú szédülések viszik legelőbb orvoshoz a pácienseket, mert azok igen kellemetlen tünetekkel járnak. Az eredmény ismeretében javasolnak az orvosok megfelelő terápiát vagy gyógyszeres kezelést, csakhogy az utóbbi kínálata még mindig szegényes. Ezek a készítmények vagy a belső fül keringését javítják, vagy az egyensúlyozásért felelős idegsejteknek az ingerlékenységét tompítják.
Jó tudni: az egyensúlyozó szerv a belső fülben található, onnan vezet az egyensúlyozó ideg az agytörzsbe. Az egyensúlyozó szerv a kisagy segítségével gondoskodik testhelyzetünk megtartásáról, illetve a mozgások összerendezettségéről.

Mi válthatja ki?
- Az egyensúlyozó szerv vagy ideg károsodása. A bántalmat előidézheti az egyensúlyozó ideg vírusfertőzése, amikor gyulladás keletkezik. Ilyenkor erős hányinger, hányás, verejtékezés, forgó jellegű szédülés, olykor halálfélelem is fellép. Ezek a betegségek általában jóindulatúak.
- A központi idegrendszer károsodásához társuló szédülések, melyek során felmerülhet agyi keringési zavar, szklerózis multiplex, agydaganat gyanúja (ezeket képalkotó eljárással: CT-, MR-vizsgálattal ellenőrzik). Ennek jellemzője, hogy a betegség enyhébb szédüléssel jár, a kísérő tünetek sem olyan erőteljesek, mint amikor az egyensúlyozó ideg vagy a belső fül károsodik. Gyakran találkozunk ilyenkor egyéb zavarokkal, mint amilyen például a kettős látás, beszéd- és nyelési nehézségek.
- Amikor a szédülés csak jeladása a szervezetnek, a háttérben más betegséget kell keresni. Idetartozik a magas vagy alacsony vérnyomás, a vérszegénység, a nyaki gerinccsigolyák, a nyaki verőér meszesedése, szívritmuszavar, egyéb szív- és érrendszeri betegségek, anyagcsere-rendellenesség, látászavar, gyomorhurut, epehólyag-gyulladás, valamint bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is gyakran felléphet szédülés.
- Mintegy húsz százalékban lelki eredetű okokra vezethető vissza a szédülés. A már-már elviselhetetlen állapot gyakran szorongást vált ki, és a szédüléstől való félelem tovább fokozza a bajt. A pánikbetegségnek is az egyik vezető tünete a szédülés, heves szívdobogásérzettel, légszomjjal, gombócérzettel a torokban.