Hogyan tanul a baba?

Ezért is szokták mondani, hogy nem szabad a kisbabákhoz selypítve, gügyögve beszélni, mert akkor helytelenül jegyzik meg a szavakat. Nem célszerű kiabálni, veszekedni sem előttük, mert az félelmet, később agresszivitást válthat ki belőlük. Ha kicsinyünk cseperedése során szülei örökös harcának, vitájának, szeretetlenségének fül- és szemtanúja, megtörténhet, hogy felnőttkorára képtelen lesz a kiegyensúlyozott párkapcsolatra. Ha nem kap elég szeretetet, simogatást, ölelést, dicséretet, akkor maga sem tudja majd továbbítani ezeket a nagyon fontos érzelmi megnyilvánulásokat. A gyerek akkor is figyel és tanul, amikor nem vagyunk tekintettel rá vagy éppen nem vele foglalkozunk. "Leveszi" a mintát a környezetéről, azonosul vele.
De vajon mi a helyzet a tanulás képességének fejlesztésével?
A New York-i Egyetem kutatócsoportja négy-hat hónapos csecsemők tanulási szokásait vizsgálta monitoron feltűnő, illetve eltűnő labdák segítségével. A kutatásban 48 négy hónapos és 32 hat hónapos baba vett részt, miközben a szülő ölében ülve nézte a 81 centiméteres monitoron a labdákat. A kicsinyek szemmozgását speciális kamerával követték a szakemberek. A csecsemők szemmozgásából és reakcióiból egyértelműen arra következtettek, hogy várják a labdák újbóli feltűnését, vagyis hamar megtanulták értelmezni a jelenséget. A hat hónaposok reflexe erősebb volt, ők már korábbi élményeikből is megtanulták, hogy az eltűnő játék újra felbukkanhat valahol.
A hozzáértők egyik csoportja úgy tartja, a kicsiknek a tanuláshoz mindig meg kell fogniuk a tárgyakat. Mások szerint viszont önmagában a látvány, a szem használata is elég a tanuláshoz.