Rég lejárt receptek nyomában

Amikor VII. Kelemen pápa 1534-ben megbetegedett, orvosai háromezer arany értékű gyémántport nyelettek le vele. Csoda-e, hogy belehalt a gyógyításba?!
A mi Zsigmond királyunkat keményebb fából faragták: 1404-ben, mikor elkapta a vérhast, orvosa lábától fogva felhúzatta lakóterme mennyezetére, épp annyira, hogy csak a feje és a válla pihenjen párnákon. Huszonnégy órán át csüngött így az uralkodó, hogy "a rossz nedvek száján át távozzanak a beteg testből". Zsigmond kiheverte a kórt. És az orvoslást is. Ami, bizony, nagy szó volt néhány száz évvel ezelőtt.
Szalkai László váci püspöknek 1514-ben azzal a jó tanáccsal szolgált a kor leghíresebb orvosa, Manardo, hogy egészsége megóvása érdekében a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején vágasson magán eret. Egész pontosan tavasszal nyolc, ősszel hat uncia vért csapoltasson. Ezenkívül minden holdtölte után rakasson lapockái közé négy piócát, s azokkal köpölyöztessen három uncia vért. Mindent el kell távolítani a testből, amit az kiválaszt - ezért őeminenciája reggelenként fújja ki az orrát. Ha pedig orrnyílása eldugul, ne átallja azt vajjal bekent ujjal vagy bodzabéllel kitakarítani. Manardo szerint a harag, a lárma és a nemi közösülés kerülendő - ez utóbbi szerencsére csak nappal.
A "sztárorvos" a májbajos, ödémás, étvágytalan, elpuhult főurat, Frangepán Mátyást szigorú diétára fogta. Pontosan meghatározta, hogy tilos fogyasztania heréletlen kost, seregélyt meg olyan vízimadarat, amelyiknek hosszú a nyaka. A húst se túl frissen, se túl áporodottan nem ehette. A fácántojást ellenben kakasok heréjével együtt, rántottának elkészítve kifejezetten ajánlotta. Hogy eredményes volt-e a gyógyítás? Sosem tudták meg. A főúr idő előtt, Mohácsnál hősi halált halt.